„Meglepő nyitottsággal és szeretettel fogadtak. Körbevezettek, és barátságosan, nagy lelkesedéssel meséltek az újságírásról. Élmény volt belátni a kulisszák mögé – vallja Csíki Beáta, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány nyári, Csíksomlyón zajló médiatáborának résztvevője. A Csíki Hírlap Petőfi utcai szerkesztőségében Rédai Attila vezető szerkesztő kalauzolt, D. Balázs Ildikó beszélt munkájáról, Szőcs Lóránt a képszerkesztést mutatta be, de a legkíváncsibbakká Bordi Tamás és Bota Szilamér tördelők mellett váltak.
Az újságírás iránt érdeklődő 21 résztvevő az alapítvány napközi otthonaiból, házaiból érkezett a táborba: szárhegyi, ditrói, felsősófalvi, dévai, kovásznai, csíkszeredai, csíksomlyói gyerekek. A látogatás után körbeültünk a Vár-téren, beszélgettünk a napilap rovatairól, miközben kis fotósaink is ellestek néhány pillanatot. Számtalan kérdésük volt a 12–14 éves résztvevőknek. Másnap reggel megérkeztek az élménybeszámolók és képek Pente Andrea és Stibál Róbert „tanítványaitól”.
Egy felejthetetlen délután az újságírók társaságában
A nyári médiatábor résztvevőjeként lehetőségem nyílt arra, hogy július 21-én életemben először – és remélem, nem utoljára – bemehessek egy újság szerkesztőségébe. Az ízletes ebéd elfogyasztása után Csíksomlyóról besétáltunk a Csíkszeredában székelő Csíki Hírlaphoz. A bejáratnál egy kedves, örök vidám és mosolygós újságíró néni fogadott, hogy bevezethessen a média egyik állomására. Rédai Attila vezető szerkesztő úr készségesen rendelkezésünkre állt, körbevezetett, és beavatott a szerkesztőség életébe.
Nagyon jó érzés töltött el, és megduplázta bizalmamat az idegen újságírókkal szemben.
Amikor beléptünk a szerkesztői, tördelői irodába, ahol mint szorgos méhek dolgoztak, minden fenntartás nélkül abbahagyták munkájukat, csak azért, hogy kérdéseinkre válaszoljanak.
Számomra ez a világ új, de mégis valamiért vonzó…
Rédai úrhoz bátran fordulhattunk kérdéseinkkel, mert ő mindenre szívesen válaszolt. Az újságírók közül Ildikó néni életvidámságával és kedvességével szimpatikussá vált számomra – ő is nagyon szívesen válaszolt kérdéseinkre.
A szerkesztőségből való távozásunk után a Városházával szembeni parkban folytattuk a beszélgetést a mindig mosolygós Melinda nénivel. (...)
Én is nagyon szeretek olvasni és fogalmazni. Gondoltam már arra, hogy én is majd ebben a szakmában dolgozzak – de még van időm eldönteni. Személy szerint nekem a mai délután felejthetetlen, hiszen találkoztam már újságírókkal, de azok nem ilyenek voltak, mint azok, akikkel ma nemcsak találkoztam, hanem beszélgethettem is. Köszönöm!
Jonica Xénia
A szeretet nem fogy el sosem
Az újságírás nem azt jelenti, hogy egész nap megállás nélkül rohan az író, hanem azt, hogy mennyire nyitottak ők az emberek iránt. Még soha nem jártunk szerkesztőségben, de olyan tapasztalatokat szereztünk, melyek által gazdagabbak lettünk. Minden ember igényli a szeretetet, különösképpen az idősek, akik törődésre vágynak. Fontos az, hogy mit nyújt nekik az újság. Van, akinek támaszt, vigaszt, mert nem mindenki tud eljutni a templomba, ezért az újság egyházi rovata lelki táplálék, amely segít rajtuk, és megőrzik hitüket, ezért mindig hűek maradnak Istenhez. Nemcsak vigaszt nyújt, hanem sok hasznos információt azoknak, akik szegénységük miatt nem kapnák meg ezt. (…)
Nagy Doina és Kedves Balázs
Médiadélután a Csíki Hírlapnál
Szándékomban áll a médiában elhelyezkedni, számomra a mai „médiadélután” segítség volt. Hogy miben? Tulajdonképpen hozzátette a teljes valóságot ahhoz, amit én elképzeltem ebben a munkakörben. Beleláttam a valódi munkába. Úgy érzem, e délután által is egyre közeledem ahhoz, ami ebben a korban a fiatalok egy részét foglalkoztatja, mégpedig a pálya kiválasztásához. Túlzás lenne azt kijelentenem, hogy a mai délután által el tudnám dönteni, viszont egyre inkább gyarapszik erről a pályáról az információm. Beleláttam ebbe a munkába, és felvetődött a kérdés, hogy el tudom-e képzelni magam ebben a munkakörben, azokban a tevékenységekben.
A mai délután egy lépés volt, egy valós információ számomra, és nagyon örülök – de talán nem is ez a legjobb szó rá – annak, hogy Ildikó nénivel tudtam beszélgetni. Érdekel ez a világ, a média világa, és minél többet meg akarok tudni erről. Ma megtudtam valamit.
Bartalis Bernadette
Az újságírás kulisszáiból
A mai délután a Csíki Hírlap szerkesztőségét látogattuk meg. Meglepő nyitottsággal és szeretettel fogadtak. Körbevezettek minket, és barátságosan, nagy lelkesedéssel meséltek nekünk az újságírásról. Élmény volt számomra betekinteni a kulisszák mögé, megtekinteni a tördelő munkáját.
Az egész befejezéseképpen Molnár Melinda újságírónővel elsétáltunk a Mikó-vár előtti parkba, ahol (…) meghitt beszélgetést folytattunk. Rendkívül nagy szeretettel beszélt munkájáról, ami a hallottak alapján nem munka számára, hanem hivatás. A beszélgetés és a mai nap teljesen megváltoztatta az újságírásról való véleményemet – pozitív irányba.
Csíki Beáta
A cikkiek témáit hogyan szerzik?
Mindig is szerettem volna egy újságíróval beszélgetni vagy egy szerkesztőséget megnézni. Mi itt vagyunk Csíksomlyón 21-en a gyerekotthonban, és táborozunk. A mai napon (…) a Csíki Hírlapnál körbevezettek, és mindent megmutattak. Elmondták, hogy a cikkek témáit hogyan szerzik, és hogy nem mindig könnyű interjúalanyokat találni. A szerkesztőség munkatársai egy délutánt szántak ránk, magyaráztak, meséltek. Ezért mi nagyon hálásak vagyunk!
Szász Ilonka
A fényképkiválasztástól a tördelésig
Szerda délután megismerkedtünk Molnár Melinda nénivel, aki egy újságíró, és bevezetett bennünket a Csíki Hírlap szerkesztőségébe. Számomra nagyon fontos volt, mivel én még soha nem voltam szerkesztőségben. Nagyon sok érdekes dolgot láttam, kezdve a fényképkiválasztástól a tördelésig. A látogatás után lehetőségünk volt kérdezni egy újságírónőtől, és ez egy óriási dolog, mivel nem mindenkinek adatik meg ez az esély. Sok érdekes dolgot mondott, beleértve a legnagyobb élményét is. Ez szerintem, vagyis remélem, hogy mindenkinek óriási élmény volt.
Czimbalmos Nándor
Remélem, még sokáig olvashatom a Csíki Hírlapot
A Csíki Hírlapnál nagyon jó volt, ami rögtön feltűnt, hogy kevesen dolgoznak, de mennyire összefogott és törekvő társulat. Nagyon kis helyen olyan szépen dolgoztak, hogy az már csoda. Nekem személy szerint a tördelő tetszett a legjobban, mert énszerintem nagyon ügyesek, és oda kell figyeljenek az újságra. Az egyik úr, aki a tördelő, megmutatta, hogyan lehet egy képet egy másik képpel egyesíteni.
Melinda néni, aki egy újságíró, elmondta az élményeit pályájáról. Volt egy történet, ami nagyon megfogott (amikor az egyik cikk anyagának gyűjtése során megismerte édesapja egyik barátját).
Minden nagyon jó volt, és remélem, hogy még sokáig olvashatom a Csíki Hírlapot.
