Nehéz helyzetben lévő kismamáknak, gyermeket váró fiatal pároknak hoz létre átmeneti otthont Csobánkán Böjte Csaba ferences szerzetes. Az Erdélyben 14 bentlakásos intézményt és közel harminc nappali iskolát működtető, 1500 gyerekről gondoskodó Dévai Szent Ferenc Alapítványnak ez lesz az első magyarországi háza.

- Kinek az ötlete volt, hogy az anyaországi magyarokon is segítsen?

- Erdő Péter bíboros úr keresett meg januárban, és arra biztatott, hogy az erdélyi kismamaotthonunk mintájára Magyarországon is hozzunk létre egy anyaotthont, hogy ne csak szóval küzdjünk az abortusz ellen, hanem nyissunk kaput az élet számára.

- Olyan súlyos a helyzetünk, hogy Erdélyből kell segítség?

- Gondolom, a bíboros úr nemcsak engem, hanem másokat is biztatott. Először mosolyogtam ezen, mert olyan kicsinek és ügyetlennek érzem magam, hogy Erdélyben is dolgozzak és még Magyarországon is, de aztán megkerestek a Krisztina körútról a Szociális Missziótársulat nővérei, és felajánlották a csobánkai házat.

- Ők honnan tudtak az anyaotthon tervéről? Erdő Péter tájékoztatta őket?

- Nem tudtak róla, Erdő Pétertől függetlenül jött az ajánlat. A Dévai Szent Ferenc Alapítványnak Magyarországon sokan, sokszor felajánlottak különböző épületeket, de eddig nem volt bátorságunk, hogy éljünk a lehetőséggel. Most megnéztük a csobánkai házat, nagyon szépnek tűnt, és alkalmasnak arra, hogy anyaotthon legyen benne. Hosszú egyeztetés után végül az alapítvány száz évre átvette a nővérektől az ingatlant. Azt szeretnénk, hogy a ház otthona lenne a nehéz helyzetben lévő anyukáknak.

- Mint ahogy otthona lett az erdélyi anyáknak az árkosi ház. A sok árvaház után hogy jutottak eszébe a kismamák?

- Erdélyben nagyon sokszor megfordulok szegények között. Egyik alkalommal egy állomáson gyermeket váró fiatal nőt láttam. Kérdeztem, mikor kell szüljön. Azt mondta: napokon belül. És kiderült, hogy hajléktalan, ott lakik az állomáson. Kérdeztem, mi lesz a babával, ha megszületik. Az mondta, ha el nem veszik, akkor ott fog vele lakni az állomáson. Ez februárban volt, télidőben. Nagyon mellbe vágott a dolog.

- Rögtön el is határozta, hogy létrehoz egy anyaotthont?

- Arra gondoltam, Jézus Krisztus is így született az utcán, Betlehemben, végül is hajléktalan volt. De ez kétezer évvel ezelőtt történt, s úgy érzem, ma nem ennyire szegény az emberiség. Ma nem szabadna hagynunk nekünk, felnőtteknek, hogy egy gyerek az utcára szülessen, hogy az élete azért kerüljön veszélybe akár abortusz által, vagy a kórházban mondjanak le róla, mert az anyukájának nincs hol laknia. Ez a felismerés arra késztetett, hogy Sepsiszentgyörgy mellett, Árkoson egy kedves doktornő segítségével létrehozzunk egy anyaotthont, ami már két éve működik.

- Kik kopogtattak be a házba?

- Jöttek mindenféle anyukák, olyan is, aki orvosit végzett, mégsem volt hol megszülje gyerekét. Volt, aki egyetlen osztály nélkül 21 évesen került hozzánk. Volt táncosnő, manöken, és amikor jött a baba, senki nem volt, aki mellé álljon. Volt olyan, akit megerőszakoltak, kétségbeesésében öngyilkos akart lenni. Ezek a nők nagyon meg tudnak szépülni, javulni attól, hogy Isten gyermeket ajándékoz nekik.

- Talán a családjuk is megbocsát?

- Miután megszületik a gyermek, általában a nagyszülőknek is megenyhül a szívük. Előtte könnyű dönteni róla, abortuszra gondolni. Ám amikor világra jön, aranyosan mosolyog, általában rendeződnek a dolgok. Az anyukák pár hónap után mind kirepültek tőlünk, és egyikőjük se hagyta hátra a gyermekét.

- A csobánkai ház kinek nyújt majd menedéket?

- Azoknak a fiatal nőknek, akik gyereket várnak, akik kétségbe vannak esve, akiknek gondjaik vannak, akik úgy érzik, hogy talán nincs helyük ezen a földön. Segíteni akarunk nekik, hogy ne kelljen abortuszra menniük. A végső cél az lenne, hogy a gyerekeknek legyen kedves, szerető édesanyja és édesapja, akik szeretik, tisztelik egymást, és legyenek nekik nagyszüleik, akikre számítani lehet.

- Mennyiben lesz más, mint a többi magyarországi anyaotthon?

- Magyarországon több mint nyolcvan anyaotthon van, ezek otthonról elhajtott anyákat fogadnak be. Olyan hely nem sok van, ahol a férjével, élettársával, barátjával együtt lehetne a kismama. A munkám során megtapasztaltam, hogy az apák sem vadállatok. Ezért bizalommal szeretnénk befogadni a gyerek apukáját is. Régen az egészségügyben csak amputálni tudtak, ma már a levágott kezet visszavarrják. Az a jó szociális munkás, aki a szétesett családot, mint az eltörött csontot, összerakja. Azt szeretném, ha amputálás helyett élő, egészséges családok kerülnének ki a csobánkai otthonból.

- Az anyaotthon, az Élet Háza miért épp Prohászka Ottokár nevét vette fel?

- Tudom, hogy sokan antiszemitizmussal vádolják, de 1927-ben meghalt, nem élte meg azokat a nehéz időket. Őrá az elesettek gyámolítójaként emlékezünk, ő hozta létre az árvaházakat fenntartó Szociális Missziótársulatot. Az épület a személyes tulajdona volt, korábban is az ő nevét viselte. A nővérek, akik átadták nekünk a házat, azt mondták, róla illik elnevezni.

- Már érdeklődtek is kismamák?

- Már jelentkezett egy hölgy, aki félidős terhes. Őt még nem tudjuk befogadni, mert a házat most javítgatjuk. Valószínűleg ősszel át is tudjuk adni.

- Mit kell rajta javítani?

- Ez a ház az első világháború alatt hadi árvaházként működött, a 40-es évek végén államosították. Ezt követően is gyermekintézmény volt, a rendszerváltáskor azonban bezárták. Az épületet hosszas huzavona után visszakapta az egyház, de ekkorra már nagyon le volt pusztulva. A fémet elvitték belőle, egyetlen ép ajtó, ablak sincs benne. Teljesen fel kell újítani, padlót cserélni, a fűtési rendszert kiépíteni.

- A felújításhoz kap segítséget?

- A Magyarországon bejegyzett Dévai Szent Ferenc Alapítványnak 2005-ben volt lehetősége először arra, hogy fogadja a személyi jövedelemadó egy százalékát. Ebből a pénzből sikerült Kovásznán egy gyermekvédelmi központot létrehozni. Tavaly is sokan szánták nekünk adójuk egy százalékát: a civilszervezetek között az ötödikek lettünk. Ezt az összeget teljesen a csobánkai ház felújítására szánjuk.

- Ez elég? Hiszen a három és fél hektáros telken több épület is van.

- Nagyon sokan ajánlottak segítséget. Szombatonként például önkéntesek jönnek Csobánkára. Vállalkozók, üzletemberek is mondták, hogy segítenek. Május 12-én én is ott leszek az önkéntesekkel, délután négy órakor pedig a vállalkozókat fogadom. Addigra próbálnám az anyaglistát véglegesíteni. Egy nagy kartonra felírnám, mire van szükségünk, hány villanykapcsoló, vízcsap, vécékagyló kell, és aki vállal valamit, felírhatná a nevét, címét. Az lenne szép, ha szolidaritásból, szeretetből születne meg az Élet Háza.

- Eddig is számos jótékonysági rendezvényt tartottak az alapítvány javára. Hogy sikerül ezeket megszervezni?

- Én nem szervezem. A Jóisten indítja el a szervezőket. Én csak csodálkozom, mennyi jó ember van. Akik megtapasztalják, hogy milyen jó dolog lehajolni egy elesett emberhez, egy bajban lévő gyerekhez, azok utána egy kicsit megfertőződnek.

- A milliárdosok is segítenek?

- Hogyne. Nem mondanám, hogy csak a szegényeknek van szívük. Minden embert ugyanabból az anyagból teremtett a Jóisten. Azt szoktam mondani: aki nem hisz abban, mennyi jó ember van a világban, álljon neki jót tenni, és meglátja: a föld alól is jönnek emberek, akik azt mondják, segítünk.

- A jót látta meg az Európai Unióban is: honlapján, "Csaba testvér levelei" között megható beszámolót írt a gyerekeknek április végi brüsszeli útjáról.

- Két magyar képviselő, Gál Kinga és Olajos Péter hívott meg. Ez nekem tanulmányút volt, hiszen még sohasem voltam ott. Gondoltam, megnézem, hisz nap mint nap kell prédikálni a holnapról. Isten akarata, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, és egymásnak testvérei legyünk. Voltam a különböző üléstermekben, és jó volt megtapasztalni, hogy közel hétezer ember erőszak nélkül intézi 27 ország, közel ötszázmillió ember ügyeit.

- Brüsszeli katolikus szervezetekkel is találkozott. Támogatni fogják az ön gyermekeit?

- Én soha senkitől nem kértem támogatást. Legfeljebb elmondom az álmaimat, amiket meg kéne valósítani. Ha a Jóisten valakit arra indít, hogy segítsen, én szívesen kötök vele szövetséget. De nem akarnék egyedül semmit sem csinálni. Egy dolog biztos: nem fog senki eljönni se Erdélybe, se Magyarországra, hogy gondjainkat megoldja. Nekünk kell összefognunk, és hiszem, vagyunk olyan erősek, hogy ezt meg tudjuk tenni. A csobánkai otthon is tízezer ember szövetségéből születik.

- Elképzelhető, hogy kiterjeszti tevékenységét, és egyszer majd a többi hajléktalan, nyomorban élő embernek is lesz hová bekopognia?

- Nem tervezek semmit előre, de nagyon nyitott próbálok lenni. Amikor a Titanic süllyedt, akkor is jó lett volna mindenkit megmenteni. De először a gyerekeket és az anyukákat mentették. Nekem most egy kis mentőcsónakom van a nagy Titanic mellett, és tiszta szívvel, szeretettel próbálnám ezeket az embereket megmenteni.

 

Halász Csilla

www.hetivalasz.hu