Kép: Giovanni Antonio Sogliani (1492-1544) - Jézus megmossa tanítványai lábát
2015. április 2. – Nagycsütörtök
Kegyetlen világban élünk! Mossuk egymás fejét, szidunk, korholunk mindenkit, veszekedünk és kegyetlenül ítélkezünk! Milyen szörnyű világot építettünk, az irgalom ma már nem erény, hanem elítélendő korrupció! A tanár köteles irgalmatlanul büntetni, akárcsak a rendőr, az adóellenőr, mindenki! Jól menő vállalkozásokat zárnak be néhány lejes elírásért, mert nincs irgalom, mert senki semmit a másiknak nem mer, nem tud megbocsájtani!!! Félelmetes ahogyan harsogja a mindenkit feljelentő, törvényszékre adó mai ember, hogy nincs irgalom, zéró tolerancia minden téren!! Milyen világ lesz, ha mi sem tudunk kegyelmezni másoknak és más sem kegyelmez nekünk?! Egy marék porból születtünk, nem vagyunk tökéletesek, irgalom nélkül még több házasság fog felbomlani, a börtönök megtelnek, és a társadalmunk darabokra hull!
Jézus megmossa a tanítványai lábát!! Milyen jó lenne, ha lélekben le tudnánk hajolni a másik előtt és gyöngéd szeretettel megmosnánk mi is egymás lábát!! Jézus nem ítélkezik, hanem segít, kiszereti tanítványaiból a szentet, a csodát!! Jézusnál az irgalom az egyik legszebb erény! Szent Péter, Szent Pál, Krisztus irgalma nélkül ma számunkra ismeretlen figurái lennének egy elvetélt történetnek!
A kereszténység az irgalmas Isten története, s mi mindannyian ennek az irgalmas Istennek a képére, hasonlatosságára vagyunk teremtve!! Nagycsütörtök van, s ezen a szent napon gondolkozzak el, hogy Krisztusnak ez a szép vonása mennyire ragyog az arcomon, mindennapi életemben mennyire látható?!
Szeretettel, Csaba t.
------------------------------------------------
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben
történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya
mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és
mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit
teszek, de később majd megérted”. De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha.” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám”. Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
Jn 13,1-15
