Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot, egy darab fát az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. A tűz láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegségünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Követnünk kell Jézust, aki a rosszat soha nem nevezi jónak, így az egyház sem mondhatja , hogy a bűn semmiség, borítsunk rá fátylat. De kövessük abban is a mi Urinkat, hogy még a legmegátalkodott ellenséghez is szeretettel fordul. Tudnunk kell, Jézus őket is szereti , értük is mehalt , és szeretetlenségünk miatt, lelketlenségünk miatt velük együtt szenved. Ne okozzunk fájdalmat se Istennek , se nekik!