Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot, egy darab fát az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. A tűz láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegségünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Szent Ferenc atyánk , mint legdrágább kincsét , a szegényeket szeretetét , szolgálatát hagyta az ő lelkiségét befogadókra , hordozókra. Igazából mi arra vállalkoztunk , arra szövetkeztünk , hogy a Jóisten válasza legyünk azoknak , akik az Ő szent nevében segítséget kérnek bajaikban, gyötrelmeikben . Sajnos, a magunk kicsinysége miatt , Isten nevében nem tudunk mindenkinek a szolgálatára lenni , ezért leginkább a gyermekek kéréseit, sokszor néma fohászait hallgatjuk meg , de természetes, hogy minden koldusnak , bajban lévő embernek szeretnénk a kisebb testvérei lenni .