„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A tegnap meglátogattam az Árkosi anya otthont. Felkerestem Francseska nővért aki gyengélkedik.... Volt szentmise, finom ebéd és egy kis terefere, jókedvű játék a gyermekekkel. Sok és sokféle seb fiatal érzékeny lelkekben, de most is bevált, hogy a jókedv játék, a derűs kacagás a legjobb orvosság a gyermeki búbánatra!! Ha ezt a találmányomat szabadalmazni tudnám, és szép csomagolásban a piacra dobnánk, eltudnám tartani belőle a nagy családomat!! 