Ma el kellett mennem Keresdre, este a több mint 400 kilométeres út után fáradtan későn értem haza Dévára! Baktattam a szobám felé a szinte bokáig érő hóban, és hogy őszinte legyek, elég paprikás volt a hangulatom. Itt van a sok vakációzó gyerek és lám - lám: nem seprik el a havat a ház elöl, - ha nem mondom!! 

Fáradtan, nyúzottan mentem a szobám felé és a tömbház előtt a hóba rajzolva egy hatalmas szív fogadott, melybe sok sok kis szívet rajzoltak a gyerekek, és oda írták, nagy ákombákom betűkkel, hogy Csaba testvér! Álltam a hóban, néztem a szíveket és megköszöntem a jó Istennek a havazást és az én sok - sok gyermekemet!! Igen, ezek a gyerekek még neveletlenek, van baj elég, de ők az enyémek!

Szeretettel,

Csaba t. 

Kicsi ördögök és rosszak, mint a tűz,

Mint a szél, rohannak értelmetlenül,

Olyan őrült zajra képesek,

Hogy tőlük zeng a ház.

Mindig csak bajt csinál,

Hogyha az ember nem vigyáz.

 

És ha éhesek, hát éhesek nagyon,

Mintha vihar söpörne át az asztalon.

Csak romokat hagynak maguk után

És repülnek tovább,

Ezer fontos dolguk van még, legalább.

 

Ne is álmodozz, soha nem fáradnak el,

Nekik egyszerűen mindent látni kell,

Megismerni, megkóstolni, kipróbálni mind,

Amit nem szabad a felnőttek szerint.

 

Mert még elhiszik, hogy ez egy ártatlan világ,

És te ott leszel mindig, ha szükségük van rád,

Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,

Te elkergeted mindenki bánatát.

 

Kicsi ördögök és rosszak, mint a tűz,

De csak addig, amíg közéjük nem ülsz,

Közelről már másképp látszik és mindegyikük szép.

És mindegyikük egyformán a tiéd.

 

A mesét mindegy honnan kezded el,

De vigyázz jól, mert mind nagyon figyel.

Szelíd szó, és egyszerű dal, és kenyér az asztalon,

Mert ha éhesek, hát éhesek nagyon.

 

És elhiszik, hogy ez egy ártatlan világ,

És te ott leszel, ha szükségük van rád,

Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,

Te elkergeted mindenki bánatát.

/Balázs Fecó - Horváth Attila/