Abban az időben odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.
Ezek az evangélium igéi.
Szent Lukács könyvéből (Lk 20, 27-40)
Elmélkedés:
Nincsen túlvilág. Az, amit mi túlvilágnak nevezünk az az eredeti, igazi világ. Isten világa az igazi világ, ami miatt Isten létbe hívott minket.
Csak hogy az ember olyan akart lenni, mint az Isten, és teremtett magának egy Isten nélküli világot. Tehát ami az Istenen túl van, az a túlvilág, vagyis amit az ember alkotott magának.
Az Úr Jézus beszél az evangéliumban Nóéidejéről, vagy Szodoma és Gomora népéről is, akik ettek, ittak, vettek, vásároltak, házasodtak… és az a bizonyos nap váratlanul érte őket. Mi abban a bűn, hogy ettek, ittak, házasodtak, vásároltak? Az, hogy mindezt Isten nélkül tették… és végük a pusztulás… „Isten nem a holtaké…”
Viszont a földi életünk egy megkezdett örök élet… Isten életével átitatott élet. „Akár esztek, akár isztok, vagy bármit tesztek - mondja az apostol -,mindent tegyetek az Isten dicsőségére” (1Kor 10, 31). Mert „nem vagyunk a magunkéi” (vö. (1Kor 6, 19). „Dicsőítsétek meg tehát Isten testetekben!” (1Kor 6, 15) „Hiszen – az Úr Jézus szava szerint - mindenki érte él.” Vagyis nem magunknak, még akkor sem, ha „arisztokrata papok” vagyunk, akár csak szadduceusok…