Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 10,21-24
Jézus örvendező lélekkel hálát ad az Atyának. Valójában ebben az evangéliumban Jézus szeretete is megmutatkozik a kicsinyek, azok iránt, akik egyszerű lélekkel befogadják Istent. Örül és szeret. Elég lenne ezt megtanulni Jézustól ebben a „különleges adventi időben” amikor sokszor a szomorúság és a gyász beárnyékolja készülődésünket. Szeretet és öröm. E földi élet zarándokai, e felé törekszünk Jézussal, hogy egyre jobban megtanuljunk szeretni és örülni az Atyában. Jézus ismeri Istent, az Atyát és ezt az ismeretet nekünk is átadja. Amikor az ember tiszta szívből szeret, akkor valóban Istent birtokolja. Erre tanít Jézus, hogy ezt a tiszta szeretetet fogadjuk be, hogy örvendezzünk az Atyában, aki az öröm forrása. A mai nap egyszerű és nyitott szívvel álljak Isten elé és kérjem, hogy tanítson a szeretetre.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből