Nagylányunk Terézke, a nővére gyermekének keresztanyukája lett! Sok - sok szálon kötődünk egymáshoz! Mi keresztények a keresztség szentsége által nem csak Istennel, de keresztszüleinkkel is egy életre összekapcsolódunk! A keresztségben lelki értelemben, de valóságosan is örökbe vettem egy örök életre a gyermeket! Azokért, akiket a keresztvíz alá tartunk, egy életre felelősséget vállalunk! Fontos, hogy e szép feladathoz felnőjünk és szeretettel gyakoroljuk életünk során! Tudnunk kell: a szülők, keresztszülők soha nem mennek nyugdíjba!
Kezdődik a nagyböjt, ilyenkor érdemes elgondolkodni azon is, hogy hol vannak az én keresztgyerekeim, vajon milyen viszonyban vannak a Jóistennel, akinek az oltárához annak idején élete első útján én vittem el?! A gyermek lelki épségéért, integritásáért az oltár előtt felelősséget vállaltam! Kérdezzem meg magamtól, mennyire teljesítettem a keresztszülői kötelezettségeimet? Vegyem a telefont és hívjam fel, jelezzem szeretettel, hogy örömmel gondolok rá és ha tehetek valamit, akkor bizalommal számítson rám!