"A papi tanulmányok után Csaba testvért Dévára küldték plébánosnak. Hogyan alapított akkor mégis gyermekotthont? Hát úgy, hogy mise előtt, meg mise után is azt látta, hogy a templom előtt koldulnak az utcagyerekek. A kommunizmus után nagyon szegény volt Románia, bezártak a gyárak, a sok éhes gyerek pedig ott őgyelgett a templom előtt. Csaba testvér megsajnálta őket, és szervezett nekik egy tábort. A néhány együtt töltött nap fényesen sikerült, de a tábor végén egy ötéves kislány sírva fakadt. Zokogva kérdezte, hogy miért nem csinálnak egy egész éves tábort. Csaba testvért ez szíven ütötte, és látva a környék rengeteg éhező és árva gyerekét, úgy érezte, nem tehet mást: be kell fogadnia őket."

Dr. Kádár Annamária: Valódi példaképek (Böjte Csaba meséje) - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt