Szomorú szívvel osztom meg szeretett Lengyel Eta tanító néni halálhírét. Déván a gyermekmentés rögös útján, drága jó Eta néni volt az első munkatársam. Friss nyugdíjasként jártuk együtt a szegény negyedeket és indítottuk be 1993. szept. 15-én a tanítást, oktatást a kolostor iskolában. Az első órákat ő maga tartotta, mindig jóra, szépre tanította a gyerekeket. Később jól képzett, fiatal végzős pedagógusok jöttek, akikben nemcsak tartotta a lelket, de a hatósággal való küzdelmet is irányította. Én magam is, de fiatal kollégáim is a nehézségek, gondok közepette nagyon sokszor mentünk hozzá vigaszért, egy jó kávéért, bátorító, emberi szóért. Optimizmusa, életereje, helyismerete segített keresztül az első évek gondjain, gyerekbetegségein! 