Meglátogattam a szencsedi pásztort, Béres Sándort és a juhokat, az aranyos székely lovakat és a négy medveszaggató juhászkutyát!! E megbolydult ideges világban érdemes kimenni és a pásztorkodás évezredes munkájába belekóstolni! Menni a hegyi legelőn a jószággal, nézni, hogy hogy lesz a szép zöld fűből élet, tej, ugráló bárányka!! 

Igazából a pásztorok élete nem sokat változott a bibliai Ábel óta, és az jó régen volt!! Számomra valami megfoghatatlan örömöt jelentett ma is odamenni a jószágokhoz, hagyni, hogy finom kis orrocskájukkal tenyerembe szagoljanak, fogaikkal nadrágomot kóstolgassák barátságosan. A háziállatok valami olyat adnak a gazdának, mit a gépek soha nem tudnak adni, ők érzik, hogy létüket nekünk köszönhetik, hogy a jó gazda nélkül ott a hegyekben, a vadonban egyetlen éjszakát sem biztos, hogy túlélnének magukban!! Érzik a feléjük áradó gondoskodó jóságot és a maguk módján a gazdával ők is éreztetik, hogy: "hozzád tartozunk", mi mindannyian egy család vagyunk! Az állatokra figyelő ember soha nem magányos!!

Sándor bölcs pásztor, és ha időt, energiát szánsz rá, akkor te magad is belekóstolhatsz, az egyik legősibb mesterségbe a pásztorkodásba!! Aktív pihenés, van vendégszobánk, és ha kopogtatsz befogadunk!!

Szeretettel, 

Csaba t., a lelkipásztor