Ez a mondat Ferenc tanításainak legkedvesebb témájává vált. Valószínűleg akkor zárhatta igazán mélyen a szívébe, amikor III. Ince pápa ezzel fejezte be szentbeszédét: „Legyetek a Tau bajnoka”. Sőt, mi több, Ferenc valószínűleg személyes jelmondatának tekintette, és ezért a Tau keresztet is megtette saját szimbólumává: ez vált rendjének és aláírásának is jelképévé, mindenfelé felfestette, amerre csak járt, és egész további életében nagy elköteleződéssel volt iránta.

A Tau Ferenc számára életének igazi, hiteles kifejeződését jelentette, számunkra pedig a saját keresztény hivatásunk és őszinte válaszunk jelentőségének emlékeztetőjeként szolgál.

Ha a Tau kereszttel jelét vagy magát a keresztet viseljük, azt üzenjük a világnak, hogy elköteleződtünk egy olyan életforma mellett, melyben a Ferences lelkiség szerinti folyamatos megtérés a középpontban van. Ez nem azt jelenti, hogy egyszercsak, hirtelen megtérünk, hanem azt, hogy napról napra, hónapról hónapra, évről évre az Úron tartjuk a szemünket, mivel egyetlen célunk, hogy folyamatosan felé és csak felé haladjunk. 

(Mary Margaret, 1989)