Kedves Barátaim!

Fogadjátok szeretettel Édesapám versét, amit az orosz - fronton Urivnál írt egykor:

AZ URIVI DOMBOK ALATT

Az urivi dombok alatt

De sok honvéd halva maradt.

Nem hullott a sírhalmára

Tearózsa szép virága.

Ráborulnak a bajtársak,

Vége nincs a zokogásnak.

Imádkozva messze szállnak,

Húrja van az imádságnak.

A jó Istent arra kérik,

Szálljon le a csatatérig,

Vigyen haza üzenetet,

Gyógyítson meg minden szívet.

Az urivi dombok alatt

Állj meg bajtárs, sírd ki magad.

Nem hull a hős sírhalmára

Tearózsa szép virága.

Uriv, 1943. január 9 – én.

Nagy Bálint

tüzér szakaszvezető