Itt Lisszabonban a csillagok elhalványultak, egy új napra virradunk. Döbbenetes e hatalmas világnak része lenni: A nyolcadik zsoltár visszhangzik a szívemben: "Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?" 

Mindannyiunk szívében félelem, aggodalom van a közvetlen környezetünkben zajló események miatt! Jó  elcsendesedve bízni a gondviselő Istenben, aki jóságos szeretetével a végtelen univerzumban, e hatalmas hangyabolyban megtalál, és hajunk szálát is számontartva örök szeretettel szeret, ma is, mindannyiunkat!! 

A gondviselő Istenben bízó lélekkel jó reggelt, és jó munkát kívánok minden testvéremnek! 

Szeretettel, 

Csaba t.