A fogadó épület alapja kész, az oszlopok állnak, a padok helyei elkészültek, a föld munkálatok folyamatban és az "Örök hűség" állomáshoz bekerültek a rönkök! 

Köszönjük szépen mindenkinek a mai napi részvételt:  Len Attila és barátja, György Attila és kollégái, Csöndes Géza, Barkóczi János, Vágó András, Császár Vilmos, Császárné Klári, Berekméri Dalma, külön köszönet a polgármesteri hivatal dolgozóinak! 

Zárjuk ezt a napot egy szép Petőfi verssel: 

RESZKET A BOKOR, MERT...

Reszket a bokor, mert

Madárka szállott rá.

Reszket a lelkem, mert

Eszembe jutottál,

Eszembe jutottál,

Kicsiny kis leányka,

Te a nagy világnak

Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,

Tán még ki is szalad.

Szivemben is alig

Fér meg az indulat.

Szeretsz, rózsaszálam?

Én ugyan szeretlek,

Apád-anyád nálam

Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,

Tudom, hogy szerettél.

Akkor meleg nyár volt,

Most tél van, hideg tél.

Hogyha már nem szeretsz,

Az isten áldjon meg,

De ha még szeretsz, úgy

Ezerszer áldjon meg!

Pest, 1846. november 20. után