Déván, életem legszebb és legtartalmasabb időszaka volt. Nem állítom, hogy minden napom felhőtlen volt. Igen, kaptam megérdemelt pofont. Érdemtől  függetlenül szeretetet és törődést, és ezek együttesen tettek engem emberré. És miden nevelőmnek sokat köszönhetek. Köszönöm Varga Barna Florian-ak, hogy megtanított különbséget tenni jó és rossz között. Köszönöm Selmi Gabor a megérdemelt pofont, amely nélkül soha nem tértem volna magamhoz, köszönöm, hogy megtanította, hogy a kemény munka mindig meghozza gyümölcsét,  köszönöm, hogy kitartó munkájával megtanította, hogy ha valamit nem akarok megtanulni, azt az az élet  mindig az arcomba dörgöli. Köszönöm Nitu Dorin nevelő bácsinak aki megtanított beilleszkedni a társadalomba és elfogadni minden embert és megtanított bokszolni. Köszönöm Segarceanu Marian Radu nevelőmnek aki megtanított kezelni a dühkitöréseimet és alázatra, szeretetre tanított. És végezetül, de nem utolsó sorban köszönöm Böjte Csaba atyának aki nélkül ma iskolázatlan, neveletlen, alkoholista, munkanélküli lennék. Mert igen, Böjte Csaba hozta létre azt az alapítványt ahol az élethez való tudást elsajátítottam. Köszönöm szépen, és Isten fizesse munkáját és minden támogatást, adományt.