Úrnapján, a valóságosan köztünk maradt élő Istent köszöntjük.
Nemcsak egy rövid látogatásként jött, beletestesült a történelembe, közöttünk maradt, ahogy ígérte: „Nem hagylak árván titeket, veletek leszek mindennap a világ végéig!”
Ismertem egy kislányt, aki minden este átélhette, hogy édesanyja kakaós kávét ad neki lefekvés előtt. Ez volt a lány kedvenc itala, édesanyja mesélt neki, megsimogatta, megpuszilta - így aludt el ez a kislány.
Egyik este azonban hiába hívta a kislány, az édesanyja nem tudott menni,mert sok dolga volt.
A kislány nagyon elkeseredett és sírva fakadt. Az édesanya hallva a keserves sírást, 11 óra fele odament a kislányához.
A kislánya már aludt, kezében egy levél volt, amelyet ő írt. Sírásában ezt a levelet összegyűrte.
Óvatosan kivette a levelet, és ez állt benne: „Édesanya, nagyon köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám és különösen, hogy minden este kakaós kávét hozol! Köszönöm, hogy megsimogatsz engem, Te vagy a napom legjobb része!”
Az édesanya nagyon elrestellte magát, leszaladt, készített egy kakaós kávét, és a kislányt felébresztve átadta neki.
A kislány ivott belőle, és békésen tért nyugovóra.
„Te vagy a napom legjobb része” – ezt ünnepeljük a mai napon. Hiszen, amikor az élő Istennel találkozhatunk, minden szentmisén ezt éljük át. Vajon felfogjuk-e ezt a hatalmas titkot?
