„Ha a szívünk, mint egy mosogatószivacs tele van mindenféle mocskos lével, Isten nem nagyon tudja a kegyelmét még belerakni. Ki kell üresítenünk magunkat, hogy nyitottá váljunk az értékek, a kegyelem befogadására. Kell, hogy magunkba nézzünk, elcsendesedjünk, hogy szívünk mélyén legyenek átimádkozott álmaink, terveink, melyeket meg szeretnénk valósítani Isten segítségével. Szükséges, hogy tisztában legyünk életünk céljával, értelmével, és higgyünk a túlvilági létben, amely az életünk végén vár ránk.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Kedves hajdani munkatársunk, Dianna kérésére Felvidékre utaztunk, a nagyszalontai gyermekekkel. Gyermekek egy nagyszerű Szent Ferenc darabbal szeretnék megajándékozni a testvéreinket a Naphimnusz évében. 