„Nem az a feladatunk, hogy felnőttként is kiskamaszt, bulizgató sihedert játsszunk, hanem hogy váljunk gyümölcstől roskadozó fává, aminek ágairól gyermekeink, unokáink bőven lakmározhatnak, s melynek hűsítő árnyékában szívesen megpihennek, váljunk olyan fává, amely életében és holtában is gazdagítja szeretteit.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
