Előszó az új kiadáshoz
Ha ma megkérdezzük az embereket, ismernek e valamilyen legendát Szent Ferenc életéről, a legtöbben a Fiorettit említik. Nem csoda ez a nagy népszerűség, hiszen a már 1476-ban nyomtatásban is megjelent, és a múlt században ismét felfedezett mű, stílusa és atmoszférateremtő ereje révén az egyik olyan ferences forrás volt, amely Szent Ferenc szeretetét sugározva az eredeti források még alaposabb megismerésére ösztönözte olvasóit. De talán ezzel be is töltötte hivatását. Ma ugyanis, amikor már nyugodtan mondhatjuk, hogy megszilárdult a ferences források "kánonja", a tudományos igényű kiadások nem mindig hozzák a kedvelt Fiorettit, mert ebből a szempontból elsőbbséget élvez annak eredetije, a latin nyelvű Actus Beati Francisci et sociorum eius. Az olvasóközönség azonban nem vált hűtlenné kedves legendájához. Jól mutatja ezt az is, hogy a kommunizmus éveiben három kiadásban is megjelent Szent Ferenc Virágoskertje, és ma is keresett életrajz.
A jelen kiadás ezt a két szempontot tartja szem előtt. Egyrészt a közismert legenda kiadásával gazdagodik a ferences források sorozata, és a Fiorettit (újra) olvasni vágyók ismét kezükbe vehetik a szent e kedves, kedvelt életrajzát. Másrészt azonban a Fiorettinek a ferences források közt elfoglalt helyét tekintetbe véve az látszott célszerűnek, hogy a szöveget ne tűzdeljük tele kommentárokkal, hanem csak ott tegyük ezt, ahol nagyon szükséges. Ami a Fioretti tartalmát illeti, ebben a kiadásban nem hozzuk azokat a függelékeket, amelyekkel Kaposy József néhány szövegvariánst figyelembe véve, és érzelmeire hallgatva teljesen más forrásokból is merítve kiegészítette az eredeti és az általánosan elfogadott szöveget. Itt tehát csak a Fiorettit és Szent Ferenc Sebhelyeinek Történetét találja az olvasó.
A fordítás és a jegyzetek É. Megyeri András munkája. Úgy tűnik, ez a fordítás, ami most már harmadik kiadásban jelenik meg Kaposyé mellett a Fioretti másik klasszikus magyar szövege lesz.
Bevezetés
A Fioretti elnevezése és eredete
Az I Fioretti di san Francesco cím, amit magyarul egyszerűen vagy csak Fiorettiként emlegetünk, vagy az egyes fordítók címadásának megfelelően Szent Ferenc Virágos kertjének, Virágoskertjének, vagy Kis Virágainak nem ritka a középkori irodalomban. A Fioretti a latin Floretum fordítása. Florétumoknak, vagy Florilégiumoknak azokat a legendakompozíciókat nevezték a középkorban, amelyek gyakran a mai kritikai érzéktől merőben eltérően, innen onnan összeszedegetve egy egy szent életének csodáit, példáit, tanításait tartalmazták.
A ferences legendairodalomnak aránylag késői szakaszában jelentek meg a Szent Ferenc életéről szóló florilégiumok. 1266-ban Szent Bonaventúra legendája lett az egyedül hivatalos életrajz, és a párizsi nagykáptalanon elrendelték a többi megsemmisítését. Ez azonban így nem érte el a várt hatást, mert már 1276-ban, a páduai nagykáptalanon kiadták Hieronimus de Ascoli minister generális felhívását, amelyben kérték a Szent Ferencre vonatkozó, még élő hagyomány felkutatását. Ennek eredményeként indult meg a "szabad életrajzírás." A fönnmaradt és ekkor föllelt életrajzok vagy azok töredékei szolgáltattak alapot a XIII-XIV. század fordulóján keletkezett florilégiumoknak.[1]
Ezek közül az egyik legismertebb gyűjtemény az Actus Beati Francisci et sociorum eius.[2] Az Actus keletkezési idejét az 1331 és 1337 közötti évekre, megírásának helyét az Anconai Márkában lévő sarnanói kolostorba teszik,[3] szerzőjének pedig fr. Hugolinus de Monte S. Mariaet tartják.[4] Kétségtelen, hogy vannak párhuzamos helyei a korai, nagy legendákkal, de nem ez a jellemző. Epizódjainak nagy része egyetlen korábbi legendában sem fordul elő, hangvételén pedig a szokásosnál erősebben érződik a célzatosság, a spirituális befolyás. Mondhatjuk, hogy a szájhagyomány őrizte meg ezeket a történeteket. De elég erős érv-e ez akkor, amikor látjuk, milyen nagyszerű források állnak rendelkezésünkre a Szent Ferenc halálát követő első évtizedekből? Több alkalommal is kaptak a rendtagok felszólítást, hogy gyűjtsék össze, amit tudnak Szent Ferencről. Ennek ellenére csak ekkor, több mint száz évvel Szt. Ferenc halála után kerülnek elő ezek a részek? Hol lappangtak eddig? Száz éves szóbeli hagyományra hivatkozni, olyan írásos tanúk mellett, mint Celanói Tamás vagy Szent Bonaventúra, túlságosan nagy bizonytalanság. Mindez jelentősen befolyásolja az Actus hitelességét. Fontosságát nem is annyira ez, mint inkább a spirituális és obszerváns irodalomban betöltött helye adja meg.
1370 és 1385 között ennek, az Actusnak, nagy részét fordította olaszra egy mindmáig ismeretlen ferences testvér. Az így keletkezett olasz nyelvű fordítás viseli a FIORETTI nevet. Nyelvezete alapján a fordítóról annyit tudunk, hogy Toscana délkeleti vidékéről, az Umbriával határos területekről származott; sok időt kellett töltenie Alvernán. "Bár nem ismerjük pontosan azt a latin kéziratot, amit használt, az világos, hogy amikor nem sűrített, akkor nagyon hűségesen fordított. Alázatos, de mégis elegáns egyszerűsége és stílusának bája a középkori olasz irodalom egyik nagy írójává teszi, Petrarca és Boccaccio méltó kortársává."[5]
A Fioretti tartalma és szerkezete
Mindaz, amit a Fioretti elmond Szent Ferencről, nagyon megfogja az olvasót. Annak ellenére, hogy az egyes epizódok irodalmi előzményét nem ismerjük, nem mondhatjuk, hogy a Szent világától idegenek lennének az itt olvashatók. Sőt Szent Ferencnek jellemző cselekedeteit, szavait, mondásait tartalmazzák, igen szép stílusban. Helyenként mégis óvatosan kell kezelnünk a Fiorettit, mert túlságosan egyszerűsít, idealizálja az első testvérek életét, és főként az utolsó fejezetekben, melyek az anconai spirituálisokról szólnak, érződik a spirituális irodalom hatása, és annak néhány jellegzetes motívuma is feltűnik. (Jóllehet ritkán, de még keserű szavakat is használ.)
A Fioretti 53 fejezete a következőképpen áll össze:
1. 1 38. fejezet: Szent Ferenc és az első társak (Bernát, Illés, Egyed, Leó, Masszeusz, Rufinusz, Szilveszter és Szent Klára) élete. Nincs benne semmiféle kronológiai rend, sem kompozíciós elképzelés, ennek ellenére csak úgy áradnak a csodálatos történetek: a tökéletes boldogságról, a szegénységről, a teremtmények iránti szeretetéről, a madaraknak tartott prédikációról, a gubbiói farkasról stb.
2. 39 40. fejezet: A Páduai Szent Antalról szóló fejezetek.
3. 41 53. fejezet: Az Anconai Márka híresebb spirituálisai: Offidai Konrád, Della Penna János, Alvernai János, Massai Jakab stb. Ezek között található a 48. fejezet, melyet egyértelmű spirituális polémiának kell tartanunk. (Vö.: Angelus Clarenus: Historia septem tribulationum Ordinis Minorum.[6])
A tulajdonképpeni Fioretti 53 fejezetét, a kéziratok egyértelmű hagyománya szerint, követik a szent sebhelyekről szóló elmélkedések. Különleges fejezetei ezek a ferences irodalomnak, mert az eredetileg is csak olasz nyelven ismert, különálló kis traktátus csupán részben alapul az Actus öt fejezetén. Az Actuson túl Celanói Tamás és Szent Bonaventúra írásai, valamint különböző XIV. századi ferences források és helyi tradíciók inspirálták az ismeretlen szerzőt. Így jött létre ez a tévedésektől sem mentes néhány fejezet, ami azonban a ferences irodalom legszebb darabjai közül való.
Sokan talán azt kérdezik, miért nem kapott a kötetben helyet a Kaposy féle kiadásban szereplő többi függelék, úgy mint Fr. Juniperus élete, Fr. Egyed élete és mondásai és még egyebek? Erre azt válaszoljuk: azért nem, mert az imént felsorolt kisebb művek nem tartoznak szorosan a Fiorettihez. Nem az Actus kompilátora írta, és nem a Fioretti fordítója fordította őket. Nem képeznek egységes egészet sem, hanem különböző XIV XV. századi olasz vagy latin nyelvű forrásokból származnak, amelyeket stílus vagy tetszés alapján válogatott össze Kaposy József. Ez sajnos még akkor is igaz, ha különösen kedves fejezetekről van szó. Hogy nála miért szerepelnek a Fiorettivel együtt? Azért, mert amikor ő kiadta a Fioretti fordítását, még nem tisztázódott a "ferences kánon". Különböző sorozatokban, más más legendákból és kéziratokból jelentek meg részek, gyakran teljesen önkényesen kiragadva és csoportosítva. Ne feledjük, hogy akkortájt fedezték fel újra a ferences legendairodalmat, amely még sok meglepetést tartogatott, és mindenkire az újdonság varázsával hatott. # A Fioretti korábbi magyar nyelvű kiadásai és magyar vonatkozásai
A Fiorettinek eddig 5 magyar nyelvű fordítása készült, és eddig 17 kiadásban jelent meg. Ezek a következők:
1. Fioretti. Fordította: Erdős Renée. Élet ny., Bp. 1911. 2. kiadás: Révai, Bp. 1911. 3. kiadás: Révai, Bp. 1931.
2. Assisi Szent Ferenc Virágos kertje. Fioretti. Fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Kaposy József. Franklin,
Bp. 1913 2. kiadás: Genius, Bp. 1921. 3. kiadás: Athenaeum,
Bp. 1943. 4. kiadás: Athenaeum, Bp. 1944. 5. kiadás: Szent István Társulat, 1980.
3. Assisi Szent Ferenc Kis Virágai. I Fioretti di Sancto Francesco. Fordította: Tormay Cecília. Magyar Irodalmi Társaság, Bp. 1926.
2. kiadás: uo. 1927. 3. kiadás: uo. 1927. 4. kiadás: Genius, Bp. 1937.
4. Virágszálak Szent Ferenc és társai életéből. Fioretti. Fordította: Kőszeghy Mihály. Gyöngyös 1943. 2. kiadás: uo. 1943. 3. kiadás: A magyar Barát kiadása Bp. 1944.(?)
Vérrózsák. Assisi Szent Ferenc dicsőséges sebei. Fioretti II. Fordította: Kőszeghy Mihály. A Magyar Barát kiadása, Bp. (1944. v. 1946?)
5. Assisi Szent Ferenc Virágoskertje. Fioretti. Fordította, az előszót írta, és a jegyzeteket készítette: É. Megyeri András. Bécs, 1978. 2. kiadás: uo. 1988.
A Ferences Források sorozatban is most ez a fordítás jelenik meg.
A Fiorettiről beszélve nem tehetjük meg, hogy a középkori magyar irodalmat szóba ne hozzuk. Mégpedig azért, mert Kaposy József nagy lelkesedéssel, helyenként érdekes ugrásokkal izgalmas történetet komponált arról, miként vettek részt magyar ferencesek is a Fioretti, vagy az annak alapul szolgáló Actus létrejöttében. A kép mára sokkal árnyaltabbá vált, és ennek alapján a következőket mondhatjuk anélkül, hogy túlságosan belemerülnénk a kérdés vizsgálatába.
Az Actus Beati Francisci ismert volt a középkorban Magyarországon is. Ez már abból is világosan kitetszik, hogy a legrégebbi magyar nyelvű könyv, a Jókai kódex[7] több fejezete szám szerint 28 az Actus fordítása. A másik fontos dolog pedig az, hogy nyelvemlékünk is pontosan a Fiorettivel egy időben, az 1370 es években, lett magyarra átültetve. Ezt pedig igen fontos momentumnak kell tartanunk, mert azt jelzi, hogy nálunk is, Itáliával egy időben merült fel az igény Szent Ferenc életének magyar nyelven való olvasására, és ennek az igénynek eleget tudott tenni a mi ismeretlen fordítónk éppúgy, mint a Fiorettié
Fr. Varga Imre Kapisztrán OFM
Assisi Szent Ferenc (1182 - 1226)
Assisi Szent Ferenc szülővárosáról, a közép itáliai Assisiről kapta a nevét. Apja textil nagykereskedő volt, s fiát is kereskedő pályára szánta. Ferenc előbb a városka aranyifjainak életét élte, majd hadi tettekkel lovagi hírnevet akart szerezni magának. Ám nemsokára lemondott a világi dicsőségről és örömökről, és életeszményét az Evangéliumban találta meg. Minden idők egyik legnagyobb és legvonzóbb szentje, az európai kultúrának elevenen élő alakja. Egyénisége és működése rendkívüli hatást gyakorolt mind saját korára, mind pedig az utókorra. Az elvilágiasodott Egyházat az evangéliumi szegénység és egyszerűség alapján kívánta megújítani. Ezért alapította három közösségét: a Kisebb Testvérek Rendjét (amely később ferences, minorita és kapucinus ágra oszlott), a Szent Kláráról elnevezett klarissza apácákét és világi hívei számára a Harmadik Rendet. Törekvései középpontjába az Ember Krisztus minél tökéletesebb követelését állította, akinek szent sebeit élete utolsó éveiben testén hordozta.
Az Egyház megújítására indított mozgalma ma különösen időszerűvé teszi alapját. Jelképes cselekedetnek tekinthetjük, hogy a II. Vatikáni zsinat megnyitása előtt XXIII. János pápa Assisibe, "Isten szegénykéjé"-nek sírjához zarándokolt. II. János Pál pedig követte példáját 1978. november 5-én.
A Fioretti életéről, törekvéseiről és lelkületéről nyújt valóságos és legendás elemekből szőtt képet.
