Jó lenne, ha a nagyböjt csendjében hosszan végiggondolnánk életünket Fürkésszük Teremtő, Megváltó Istenünk szép tervét velünk, családunkkal, de a népünkkel is.

Fontos, hogy éber szemünk előtt körvonalazódjanak a ránk leselkedő veszélyek, kihívások. A sunyi kísértéseket, a bűnös vágyakat, rossz szokásokat őszinte magunkba nézéssel azonosítani kell, majd Istenben bízva, könyörtelen elszántsággal, mint a kertészn a gyomot, irtsuk is ki az életünkből.

Az eszmélődés, leereszkedés a lélek csendes mélyére, őszinte szembenézés önmagunkkal, ezen a szinten születnek életünk alapvető döntései, jó elhatározásai, melyek erőt, lendületet adnak.

Az egyház a negyvennapos nagyböjti szent időt erre szánja.
Kisebb testvéri alázattal én is erre buzdítok mindenkit, hogy ne sajnáljuk magunktól az időt az elcsendesedésre, a bűnbánatra! Vállaljuk a szükséges újratervezést!!  Bízunk benne, hogy az Isten előtt töltött idő Ezerszeresen megtérül! Szeretettel, Csaba t.