Szeretettel küldöm e pár gondolatot vigasznak egy kedves barátomnak, ki betegséggel, gondokkal küzd.
Szeretem az emmauszi tanítványok történetet! Ezek a férfiak csalódottak, szomorúak, eltávolodnak Jeruzsálemtől, a keresztény közösségtől, mindattól miben hittek, követtek az elmúlt években! És Jézus megszólítja őket, a bajban, a krízisben ott van mellettük, elkíséri és vigasztalja őket, bölcs, okos beszéddel lángra gyújtja a szíveiket! Vissza Jeruzsálembe, az allelujás, boldog, örömteli úton már nem megy velük. A diadalmas, sikeres ember sokszor eredményeitől, győzelmeitől boldogan, egyedül járja élete útját! Krisztusra a bajban, a krízisben lévő ember mindig számíthat, Ő hívatlanul is mellénk szegődik.
Olyan jó tudni, hogy Istenre a bajban számíthatunk, hogy Ő nem árgus szemmel, mint egy szépségverseny zsűrije mérlegel, hanem szeretettel, jósággal honunk alá nyúl, gyógyít, vigasztal, erőt, hitet ad! Isten előtt nem a vizsgáztató tanárom elé megyek, nem kell a legjobb formámat hoznom, hogy átmenjek a szigorlaton, Ő bármilyen kicsi, elesett, gyenge is vagyok nem utasít el, nyugodtan akárcsak az orvosom előtt, bátran beszélhetek aggodalmaimról, félelmeimről, sebeimről, bűneimről! Persze a nagyobb testvérek sokszor még a Mennyei Atyát is számon kérik jóságáért, de minket ez ne zavarjon. Krisztus azért halt meg érted a kereszten, hogy: életed legyen és életed bőségben legyen!