A Magyar Művészeti Akadémia 2022. április 5-i közgyűlésén adta át a 2021-es köztestületi díjait. A Magyar Művészeti Akadémia Aranyérmét Vashegyi György elnöktől Böjte Csaba ferences rendi szerzetes vette át, aki alapítványával évtizedek óta karolja fel és oktató-nevelő munkával segíti Erdélyben a sanyarú körülmények között élő gyermekeket.
Valamit elárulhatok neked – mondta az Úr, szó nélkül a lelkemben olyan hangon, hogy meg nem hallani lehetetlen volt, – nem engedlek téged más utakon élni, csak azon, amelyet megrajzoltam neked.
Ha nem vagyok elég szép neked, be kell érned a várakozással és a várakozásban megmutatkozom neked.
Ha nem vagyok elég érdekes neked, hiába hajszolsz érdekességeket.
Érdekes neked csak én vagyok és én érdekes lenni néha nem akarok.
Ha élmények után lohol a kedved, csak én tudok lenni élményed.
És én nem mindig akarok lenni gyerekes, könnyű élményed.
Ne feledd, - én vagyok a te Urad és Istened.
S ti emberek felejtitek, hogy néha nektek túl eredeti vagyok.
Ott vagyok, ahol nem kerestek s ahol kerestek, ott nem vagyok.
Ezeket mondta halkan nékem az Úr. Harminc éve mondja - és mindig halkan mondja az Úr.
Mikor felszenteltek pappá, kihelyeztek egy eldugott kis faluba. Oda voltam s vissza, hogy mehetek. Az ember hat évig toporzékol egy helyben a papneveldében, mint a kifutóban a lovak, amik ha lehet vágtatni, vágtatnak ezerrel... írtam egy hatalmas székfoglaló beszédet, és alig vártam, hogy megérkezzek.
Vasárnap a szentmisén hat néni volt és egy bácsi. A jó melegben szépen hanyatt vágták magukat. Mikor elkezdtem a prédikációt, a bácsi rá is zendített a horkolásra. Egy világ omlott össze bennem. Próbáltam mondani a magam hatalmas bölcsességeit, eresztettem is, ahogy csak tudtam, de nem volt vevő rá senki. Mint mikor az ember szájában összemegy a tej, olyan keservesen éreztem magamat, alig vártam, hogy vége legyen a szentmisének.
Visszamentem a sekrestyébe, leültem egy székbe, és összeroskadva sajnáltam magamat: „Látod, Uram, hat évet tanultam, cölibátust és minden egyéb lemondást vállaltam Érted, és ezt kaptam cserébe.” Mintha Jézus odaült volna mellém, és azt felelte volna: „Látod, én meghaltam ezekért a kereszten.” Szégyellem, de akkor valahogy úgy spontán az volt bennem: „Uram, akkor Te is jól megszívtad!” Csendben, egyedül üldögéltem az üres templomban, és elszégyelltem magamat. Megértettem valami nagyon fontosat: tény, hogy ezekért az emberekért én hat évet tanultam, de Krisztus meghalt értük a kereszten."
Most már eleget idegeskedtünk, féltünk a pandémia és minden más miatt. Hagyjuk a világ gondját, baját! Éljünk! Ha Istennek volt ideje játszani, gyermekként évekig fogócskázni, akkor nekünk sem kell a világot minden percben megváltani.