Sokat változott a világ... Könnyebb lett az élet az biztos, de hogy boldogabbak is lettek az emberek, azt nem merném állítani!
Szívesen meghívnám egy kávéra ezt az esztergáló nőt aki kemény munkával a fémet forgácsolja és egy mai plázacicát, aki napestig a saját megjelenését manageri, a maga külsejével dolgozik ugyanolyan odaadóan. Jó lenne csendben üldögélni és hallgatni, hogy miről is beszélnek?!
Csaba t.
Nagyág, a hajdani virágzó bányászvárost, mára belepte a természet, az erdő visszavette mindazt ami az övé volt, de a gyönyörű templom Nagyboldogasszony tiszteletére még mindig ragyog az öszí napfénybe!! A korona vírus miatt, nem lehet utazni, de miért is utazunk a gyerekekkel a távolba, ha ilyen csodaszép vidéken élünk!?
Szeretettel hívunk Délerdélybe, gyertek fedezzük fel, barangoljuk be Kárpátmedencének ezt a gyönyörű szegletét!! Várunk a gyermekekkel, a hétvégét gyere töltsd velünk,
Csaba t.
"Hogyan lehet mindenkinek mindene lenni, de nem kiszolgálni, az irgalom nevében irgalmatlan lenni?
Hol ér véget az irgalom, és kezdődik az irgalmatlanság?
Hol itt az arany középút?
Sokszor nagyon nehéz eldöntenem egy-egy gyerekkel, kollégával, kapcsolatban, hogy meghaljak érte, vagy álljak fel és menjek át a túlsó partra. Az a rossz hír, hogy nincs olyan vonalzó, aminek a felénél be lenne jelölve az arany középút. Azt hiszem, a lelkiismeretünk vezet és ezért kell sokat imádkozni, elcsendesedni, hogy megtaláljuk egy-egy konkrét helyzetben hol van a bölcs arany középút, amelyen járnunk kell. Lehet, hogy egy adott ponton be kell fejezni, és újratervezni egy-egy életszakaszt, de az is lehet, hogy ki kell tartani és bele kell halni a ránk bízott munkába. Mi mutatja meg, hogy meddig és mit kell vállalni, melyik utat kell járni? A lelkiismeretünk. Az iránytű mindannyiunkban ott belül van."
Csaba t.
Szentjánosbogarak egy fán, hosszú záridős fotó
Bősze Éva Borbála
Gyermek Jézussal a nyakunkba, bizalommal, vidáman induljunk neki az előttünk álló új hétnek!! Töltsük meg ezt a hetet is, ha már itt van, értékkel, fénnyel, ragyogó szeretettel!!
Csaba t.
A katolikus egyház 1926 óta minden évben október harmadik vasárnapján tartja a világmisszió napját, amikor figyelmünket a missziókra irányítja, és azt akarja tudatosítani bennünk, hogy Isten üzenetének hordozói, postásai vagyunk mindannyian.
Vagyis minden megkeresztelt ember, minden pap, szerzetes és világi hívő, „arra kapott meghívást, hogy életével tanúságot tegyen Urunkról, Jézus Krisztusról, és hirdesse az adományként kapott hitet. Jézus követése, válasz a hívásra, hogy vegyük fel a keresztet, és kövessük Őt, vegyünk példát arról, ahogyan ő átadta magát az Atyának, ahogyan előttünk járt a szolgálat és a szeretet tetteivel, ahogyan elveszítette életét, hogy újra megtalálja azt”. A Szentatya szerint „a misszió nem erőszakos térítés vagy puszta stratégia: a misszió a hit „nyelvtanához” tartozik, elválaszthatatlan tőle annak számára, aki meghallja a Szentlélek hangját, amint felszólítja: „Gyere!” és „Menj!”. Aki Krisztust követi, az mindenképpen misszionáriussá válik, és tudja, hogy Jézus „vele együtt jár, vele együtt beszél, vele együtt lélegzik, vele együtt dolgozik. A missziós feladat közben érzi maga mellett az élő Jézust” – hangsúlyozza a Szentatya.
1962-ben a vajdasági, zentai Bulatovics Gábor palackot talált a Tiszában. Egy vérrel írt levelet rejtett, rajta dátummal: 1956. november 15.
Az ismeretlen szabadságharcos ezt írta:
"Az oroszok nemsokára ki fognak végezni és társaimat is, mert magyarok vagyunk. Itt a Tisza partján. Harcolunk a szabad Magyarországért! Hazáért! Míg elmentek, megírtam ezt. Vizesüvegbe tettem. Kifogyott a töltőtollam. Segítség! Véremmel írok! Csongrádtól 3 km északra a füzesben. Magyarok! Szabadítsanak ki!"
A szabadságharcos üvegpalackban és pár szóban sűrítette össze 1956 minden egymással kavargó érzelmét. Bátorságot és küzdelmet, csakazértis reményt, szabadságvágyat, élni akarást, magányt és halállal dacoló bátorságot.
A levél azóta a zentai városházán állít emléket azoknak, akik a legtöbbet adták a hazánkért.
Tisztelet a bátraknak!
