A szeretet kihagyhatatlan az ember életéből, mert a jó Isten szeretetből és szeretetre teremtett minden embert. A teremtés pillanatától kezdve, az ember elemi szükséglete, hogy szeressen és szeressék, az egyik elválaszthatatlan a másiktól. Nem élhetünk szeretet nélkül, nem lenne méltó emberségünkhöz. Miként Antoine de Saint-Exupéry fogalmazott: a szeretet csak ott lehetséges, ahol a döntés visszavonhatatlan. A család elképzelhetetlen házastársi szeretet nélkül: a gyermekek számára a szülők feltétel nélküli, hűséges, áldozatos szeretete biztosítja azt a környezetet, ahol gond nélkül, a szeretetet, az áldozatkészséget elsajátítva tudnak növekedni, fejlődni. A szeretet akkor él, amikor továbbadjuk. Szeretni! Ez az, amiért a szívünk teremtve van. Törekedjünk hát szeretetre!
Bonaventura testvér
Vándorbölcső mozgalomhoz bárki csatlakozhat, akinek kisbabája van!!
Nagy Balázsnál <Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.> kell jelentkezni!! Jó csapat, büszkék lehetünk rájuk!!
Szeretettel,
Csaba t.
A vándorbölcső átadása ft. Farkas Árpád plébános úr áldásával ma 2021 December 4-én , a negyedik családhoz került. A Németh családtól a harmadik gyerekét váró(kislány, Boróka) Szentes családhoz került . A plébános úr nagyon szép beszédet tartott.
Imádkozzunk együtt mindkét családért.
Részünkről nagy ölelés mindenkinek.
Isten áldjon.
Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!
Hálát adok, neked, mert nálad mindig van kenyér számunkra, még ha nem is tudunk róla. Áldott legyél, Atyánk, akinek úgy tetszik, hogy megosszuk egymással kenyeredet. Áldunk téged, Jézus, aki tested kenyerével tápláltad tested tagjait. Kérünk, vezess ki minket a pusztába és add nekünk minden nap e mennyei kenyeret, mely megerősíti szívünket, az országodba vivő hosszú úton.
Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy a megszentelt kenyér, a te testeddé átváltoztatott kenyér, a te valóságos jelenléted ebben a kenyérben teszi a templomot otthonunkká és a szentmisét igazi ünneppé számunkra. A veled való bensőséges találkozás a szentáldozásban megújítja életünket. Köszönjük, hogy e kenyérben önmagadat adod nekünk.
A szentáldozás azt jelenti számunkra, hogy kifejezzük hitünket: te valóságosan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben, és a te közösségedhez, az Egyházhoz tartozunk. Újítsd meg a mi életünket azáltal, hogy bennünk élsz!
Uram, felismerlek-e a kenyérben? Felismerlek-e egyáltalán, amikor a közelembe jössz? Jelenléted oly törékeny hiten múlik – az én hitemen. Pedig itt vagy, biztosan. Kérlek, segíts, hogy jobban megismerjelek!
Ámen
Szent Pál szeretet himnuszában megtaláljuk az igaz szeretet egy fontos meghatározását: „A szeretet jóságos…” Jóságos személy az, aki a cselekedeteiben képes kibontakoztatni a maga jóságát. A Szentírásban csak a népek apostolánál – Szent Pálnál – fordul elő csupán egy alkalommal. A türelem kiegészítéseként jelenik meg az apostol szeretet himnuszában. A türelemhez és a jósághoz is aktivitás társul a másik személy irányában. Valóban, a szeretet jót tesz másokkal, másoknak. Pál mindenképp elszeretné azt kerülni, hogy a szeretetet ne csak az érzelemre értsük, hanem a benne lévő élet, a tenni akarásban keljen életre. Loyolai Szent Ignác nagyszerűen juttatta kifejezésre a híressé vált mondatával, hogy „a szeretetet inkább a tettekben, mint a szavakban kell kifejezni”. A szeretet akkor lesz termékennyé a családi életemben, hogyha megtapasztalom az adakozás boldogságát, a méricskélés nélküli önátadást. Miközben a Szent Családra emeljük tekintetünket, mi is váljunk családunkban a jóság emberévé!
Szeretettel,
Bonaventura testvér
Nehézségek közepette, de szerencsésen hazaértünk Dévára! Előttünk az úton egy szénát szállító nagy teherautó kigyulladt! Így meg kellett állni és elég sokáig néztük - mi mást tehettünk volna - a tűzijátékot! Csodáltuk a lángokkal hősiesen küzdő tűzoltókat, akik pillanatok alatt a helyszínre érkeztek. Az idő sem telt hiába, mert mi az úton lévőkért, a szerencsétlenül járt gazdáért, és a tűzoltókért szeretettel imádkoztunk!!
Szép álmokat kívánva,
Csaba t.
"vágyakozni az után, ami a miénk”.
Áldott adventi szentidőt,
Csaba t.
Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Pilinszky János: Hitünk titkairól
(részlet)