Tudtában kell lennünk annak, hogy életünk minden pillanatában nevelünk, akkor is, amikor nem is gondolunk rá, azzal, ahogyan egymással bánunk, ahogyan a munkánkat végezzük, ahogyan a szabadidőnket töltjük, ahogyan beszélünk, ahogyan imádkozunk, ...... ahogyan másokhoz odafordulunk.
Nézem a némán álló fenyőket a csikorgó mínusz huszonkét fokos csíki fagyban és próbálok tanulni tőlük! Mit jelent tűrni, elviselni, kibírni?! Az élettel járó nehézségeket türelmesen elfogadni, hordozni, zokszó nélkül a nehézségeket túlélni! 
Kinézek Csíkban az ablakon.... de a látottakról nagy pletykát nem fogok folytatni....
Otthonainkba már több mint ezer gyereket fogadtunk be, de elmondhatom: hozzám még nem hoztak rossz gyermeket! Mindenkiből türelmesen ki kell szeretni a jót.
Kedves Testvéreim,
Sietek, dolgom van Csíkszeredában, egyenletesen veszem e levegőt a fagypont alatti korai órákban! A mai evangéliumot forgatom a fejemben! Egy ember keresi fel Jézust, leprás, segítséget kér! Mesterünk röviden, tömören szól: 
Isten megajándékozott szülőkkel, testvérekkel, barátokkal, akik szeretnek és elfogadnak bennünket, örülnek nekünk.
Szerencsésen megérkeztem Csíkszeredába, és ha Isten segít, holnap délután megnézem a kovásznai gyermekeink "hócsaládját" és azokat az ügyes mesterembereket is, akik ily nagy szakértelemmel létbe hívták őket! 
A kimondott szó önálló életet él, olyan hatást is kiválthat , amelyre a kimondó nem is gondolt volna !
Az emberiség folyamatosan keres és találni vél valami új "megváltó" eszmét, csak ne kelljen az önfeláldozó szeretet keresztjét és a tízparancsolat igáját magára vegye! Ez így volt Szent Hilár idejében és így van ma is!! Pedig tudnunk kell, hogy a bennünket végtelenül szerető Krisztus, ha lett volna rövidebb út a mennybe mint az irgalmas, kitartó, bölcs szeretet, akkor legalább nagypénteken megmutatta volna! 
Hidd el végre, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul továbbteremtő Istennek!