A gyerekkori barátaim kérdezték, mit jelent az, hogy vallásos vagyok, Istennel élem az életemet. Azt válaszoltam nekik: „Tudjátok, amíg távol álltam a kereszténységtől, azt éreztem, hogy egy nagy, sötét erdőben járok, ahol a fák között mindenféle rémisztő, irtózatos dolgok léteznek: vadállatok, haramiák, csapdák, kiszámíthatatlan csapások… Látom őket, és félek, mert bármi megtörténhet velem. Kiszolgáltatottnak éreztem magamat.” Vallásos emberként, élő hittel most azt érzem, hogy ugyanabban a rettenetes erdőben járok, ugyanazok a fák között, ugyanolyan veszélyek leselkednek rám, de nem félek, mert fogom a mennyei Atya kezét. Biztonságban érzem magam, mert az én Apukám a világon a legerősebb, a legjobb, gondomat viseli, törődik velem. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Tegnap a gyermekeinkkel meglátogattuk a Mária kert udvarait díszítő köveket faragó szobrászművész, Zavaczki Walter Levente műtermét! Nagy élmény volt látni, hogy hol, milyen kemény munkából születik a kőből a csoda! A látogatás után a Gordon-tetőn lévő Jézus Szíve szoborhoz mentünk! Az eső lába lógott, sár volt mindenütt, de mi a Krisztus-hágón, a Walter által faragott és felállított keresztutat végezve mentünk fel a hegy csúcsán álló szoborig! A gyerekeink nem csak felnéztek Krisztusra, hanem a messzelátóra felmászva, Jézus szemén keresztül néztek le drága szülőföldünkre!
