Drága édesanyám öt évvel ezelőtt ezen a napon hunytad le a szemedet földi életed végén! Nagyon szeretlek és arra kérlek szépen, járj közben a jó Istennél értünk, hogy békében szeretetben tudjuk felnevelni a ránk bízott gyermeket, a sok sok unokát...

Csaba t.

A kérdéssel ma Tímea Kámán-Fűzesi keresett fel, de azt gondolom, hogy a félelem, nem csak benne, hanem mindannyiunkban ott settenkedik, és nekünk vele szembe kell néznünk!

Szeretettel várunk,

Csaba t.

Gratulálok a legújabb könyvéhez - Élek a lehetőséggel és kérdeznék is:

Hála Istennek meggyógyult a vírus okozta betegségből. Én az vettem észre, hogy aki fél a betegségtől, nehezebben vészeli át.A kérdésem az lenne, hogy félt-e attól, hogy elkapja, illetve mikor tudta már, hogy a vírussal meg kell küzdjön, milyen gondolatokkal tette, volt Önben félelem? Én elsősorban a családomat, gyerekeimet féltem, hogyan lehet leküzdeni ezt az aggodalmat, úgy, hogy ne bénítsa meg mindennapjainkat?

Köszönöm ha válaszol.

Áldott ünnepeket kívánok, 

Tímea

Kép: Ilyen csöveken jön az életadó levegő a betegeknek a kórházban...

2020 dec. 14

"Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.” Mt 26,41

A sötét éjben, fontos hogy higgyük, hogy jön a hajnal, hogy csak idő kérdése és ránk köszön a gyönyörű reggel, s a fény mindent betölt, láthatóvá tesz!!

Csendben, imádkozva, 

Csaba t.

“Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.”

Assisi Szent Ferenc

Fölösleges a múlt győzelmein, vagy kudarcain merengeni! Minden nap tedd a magad feladatát! " Aki a kicsiben hű - mondja Jézus Krisztus - arra sokat bíznak!" Szent Ferenc is ugyanerre tanít! Diák vagy, tanulnod kell, vedd komolyan azt az onlajn órát! Felnőttél - dolgozol, vagy gyereket nevelsz, képezd magad, és munkádat, amit vállaltál, állapotbeli kötelességedet nap - mint nap végezd el jelesre! Feszegesd a határaid, Teremtőd felfigyel rád és mind többet bíz rád! Kitartóan menetelsz és egyszer csak azt látod, hogy a csodák földjére vezetett Istened!! A kitartó munka mindig meghozza a maga gyümölcsét! 

Szeretettel, 

Csaba t.

Teológián az első nagy leckét Jakab Antal püspök atyától kaptam. Több mint tíz évet ült börtönben, számunkra egy élő vértanú volt, és nála kellett a hét minden napján egyedül ministrálnom. Addig soha életemben nem ministráltam, sőt, hogy őszinte legyek, engem ezek a csipkés lebernyegruhákban való fontoskodások messzemenően irritáltak.

Mint Böjte Csaba, a névsor elején voltam,és mindjárt a tanév kezdetén beosztottak a főpásztorom mellé ministrálni.A püspök atya elkezdte latinul a szentmisét. Dominus vobiscum (az Úr legyen veletek),erre kellett volna mondanom, hogy Et cum spiritu tuo (és a te lelkeddel), de én csak lapoztam kegyetlenül a nagy misekönyvben.A püspök szépen, nyugodtan megvárta, míg kikeresem abból a hatalmas könyvből a választ, amit nagy nehezen felolvastam. Huszonöt évesen akkora stresszben voltam, hogy talán a nevemet se tudtam volna megmondani. Össze-vissza forgattam a misekönyvet, ő hagyta, majd türelmesen helyreigazította. Olvasni kellett az olvasmányt, hát… maradjunk annyiban,hogy a mennyei Atya hathatós segítségével valahogy a szentmise végére értünk. Meg voltam győződve, hogy ott véget is ért a teológiai karrierem. Meg fogják köszönni a jó szándékomat, és azzal pá.

A mise végén a püspök atya szépen letérdelt adorálni, ahogy minden mise végén szokott, hosszan imádkozott, aztán felállt,elindult, és mentében arra kért, hogy várjam meg. Valahonnan hozott egy szép érett narancsot, és a szemembe nézve komolyan ezt mondta:– Köszönöm szépen az asszisztenciát,várom holnap is.Mindig hittem, hogy nyugodtan, szép szóval lehet embert nevelni, de a főpap ezzel a gesztusával a pedagógiai irányvonalamat egy életre meghatározta. Mondanom sem kell, hogy egész éjjel tanultam a latin szentmise szövegeit, hétvégére nagyjából tudtam is. Hat évvel később  Ő szentelt fel,ugyanabban a templomban, Gyulafehérváron.Tettével örökre beírta a szívembe,hogy nemcsak káromkodva, veszekedve,poroszos pálca lengetéssel lehet gyereket nevelni, hanem úriemberként, higgadtan,türelmes szeretettel is.

Csaba testvér 

A sötét, hideg, szeles éjszaka, szépen ragyogó fehérbe öltözteti a tájat!

A nehézség, a megpróbáltatások, bennünket is új, tiszta, értékes vonásokkal látnak el, erényeket hoznak, megszépítenek!

A gyönyörű hajnal ma is korom sötétségből született! Bízzunk benne, hogy eljön az a nap, amikor vírusmentes hajnalra virradunk!!

E gyönyörű adventi napon, az öröm vasárnapján, szép jó reggelt kívánok,  

Csaba t.

"Kezet csak megfogni szabad, elereszteni vétek,  ellökni átok, egymásba simuló kezek tartják össze a világot!"

Mi keresztények a megváltozott körülmények között kell a jókedvű hitet, a derűs reményt, a mindent legyőző szeretetet életbe tartsuk testvéreink szívébe!

Nem sirató asszonyok vagy levitézlett gyászhuszárok vagyunk, mi nem a világ végét várjuk, hanem Isten irántunk való szeretetének kiáradását!

Jézus, az általa tanított ima végén nem arra biztat, hogy elkeseredve fal felé forduljunk, hanem arra, hogy az Isten Országának eljöveteléért imádkozzunk és dolgozzunk! Ez a mi feladatunk most a karantén alatt is!

Szeretettel, 

Csaba t.

Isten végtelenül hatalmas és tiszta, az imádkozó ember tisztában van gyengeségével, kicsinységével, szinte megsemmisül, de ennek ellenére mégis vágyva vágyik Teremtője csodás, áldott jelenlétére! 

Áldott Élő Nap, mely ha perzsel is, ha vakít is, mégis azáltal, hogy létét megtapasztaljuk, kimondhatatlan, túlcsorduló öröm tölti be a szívünket. Nekem ezek a csendes, imádságos percek adtak erőt a papi, szerzetesi élethez, és ezek a tiszta percek segítenek ma is át az élet minden nehézségén! 

Ne féljünk az imádság csendes perceitől, merjük arcunkat, szívünket az ég felé fordítani, kitárni a szeretet Istene felé! 

Csaba testvér

Szent Szűz a feljegyzések szerint egy indiánnak, Juan Diegónak jelent meg 1531 telén a Tepeyac dombon, az azték kukoricaistennő Tonantzin lerombolt templomának helyén, Mexikóvároshoz közel északra. A monda szerint aranyködbe burkolózó nő jelent meg, s arra szólította föl a férfit, hogy „menj a püspökhöz […] azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!” Juan Diegónak nem hitt a püspök, s másnap a találkozás megismétlődött. Diego másodszor is elment a püspökhöz, aki ezúttal azt mondta, elhiszi, hogy a Szűzanya megjelent ott, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki felküldte a hegytetőre, ahol csodálatos módon az évszak ellenére nyíló rózsát talált. Ezen a helyen épült meg a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego tilmáját (bő köpeny) amiben a rózsát Zumarraga püspök elé vitte. A találkozás emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét.