Aki a a Római Birodalom Pannonia provinciájában fekvő Savaria városban (ma: Szombathely, Magyarország) született 316-ban, vagy 317-ben, s a Gallia provinciában fekvő Candia-ban (ma: Candes-Saint-Martin, Franciaország) halt meg 397. november 8-án.
A római birodalmi hadsereg katonája volt, később pedig a galliai Urbs Turonum (ma: Tours, Franciaország) püspöke lett.
Ünnepét temetése napján üljük...
Könyörögjünk!
Istenünk, Tours-i Szent Márton püspök a te dicsőségedet szolgálta életében is és halálában is.
Add, hogy kegyelmed ereje bennünk is hatékonyan működjék, és szeretetedtől se élet, se halál el ne szakítson minket.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Ha megkérdezik mi az az eszménykép , amit én valóra szeretnék váltani , azt felelném , az Erzsébetet látogató Máriát szeretném követni. Istent a szívemben hordozva , jókedvvel , örömmel , Magnificatot énekelve tudjak szolgálni az emberek között , tudjam végezni azt a munkát , amire éppen szükség van .
Köszönjük szépen a Rotary Klubnak a gumikat, a 3 laptopot, a zöldségeket és a többi adományt. Nagyon örvendünk és hálásak vagyunk a finom vacsoráért és azért, hogy megismerhettük önöket .
…a gonosz lélek azt szeretné, hogy húzódjak le az út szélére, forduljak fal felé, hunyjam le a szemem és haljak meg. Az élet azonban nem erről szól. Az élet arról szól, hogy küzdünk és nem adjuk fel.
Ezen a földön bármi, ami történik velünk, lehet botlasztó akadály vagy dobbantó.
Egy súlyos betegségben nagyon elbukhat egy lélek, és hitetlenségbe, önsajnálatba, élet- és istentagadásba merülhet. Számára a szenvedés a kétségbeesést jelenti. De meg vagyok győződve arról is, hogy mindez fordítva is lehetséges: a fájdalom önmagába szállásra, eszmélésre vezeti az embert.
Büszke örömmel mutatom be Sándort és az ő kedves családját! Székelyvarságon laknak, az alapítvány ottani házában! Érdemes felkeresni őket, mert nem csak csodaszép helyen élnek, hol halászni is lehet, de finom pisztrángot is sütnek, ha idejében bejelentkeztek náluk!!
Szent Ferenc súlyos szembajban szenvedett, nagy fájdalmai voltak, és mikor végre elszenderült volna a kimerültségtől, akkor sem tudott elaludni, mert a gyékényes, egyszerű házikóban egerek szaladgáltak rajtuk.
Reggel a társai sajnálták, hogy ennyire nyomorultan él. Ő így felelt: „Ha valaki egy nagy Királlyal hadjáratba megy, és ott hősiesen részt vesz a csatában, sokat nélkülöz, komoly sebeket kap, mégis vállalja a megpróbáltatásokat, mert a Király nagylelkűen megjutalmazza.” Az Isten adta jutalom bőségesen kárpótol minden szenvedésért.