Istennek legyen hála szerencsésen haza értünk Csíkországból Dévára! Azért útközben itt - ott megálltunk! Megmutattam a fiúknak, hogy milyen télen a Hargitán egy fenyő mínusz 20 fokban! A hideget nem, de a látványt örömmel megosztom veletek!! Nemcsak szép estét kívánok nektek, hanem egy jó sétát is fent a Hargitán a friss, ropogós hóban!
Tudtában kell lennünk annak, hogy életünk minden pillanatában nevelünk, akkor is, amikor nem is gondolunk rá, azzal, ahogyan egymással bánunk, ahogyan a munkánkat végezzük, ahogyan a szabadidőnket töltjük, ahogyan beszélünk, ahogyan imádkozunk, ...... ahogyan másokhoz odafordulunk.
Nézem a némán álló fenyőket a csikorgó mínusz huszonkét fokos csíki fagyban és próbálok tanulni tőlük! Mit jelent tűrni, elviselni, kibírni?! Az élettel járó nehézségeket türelmesen elfogadni, hordozni, zokszó nélkül a nehézségeket túlélni!
Otthonainkba már több mint ezer gyereket fogadtunk be, de elmondhatom: hozzám még nem hoztak rossz gyermeket! Mindenkiből türelmesen ki kell szeretni a jót.
Azt gondolom, mindannyiunkban jelen van a gonosz is, de a jó is; hogy melyik jön elő, attól függ, hogy környezetünk mit hív elő belőlünk.
Sietek, dolgom van Csíkszeredában, egyenletesen veszem e levegőt a fagypont alatti korai órákban! A mai evangéliumot forgatom a fejemben! Egy ember keresi fel Jézust, leprás, segítséget kér! Mesterünk röviden, tömören szól:
„Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult." Mk 1,40
A leprás gyógyulása biztos, hogy csoda! Sajnos akkor is sokan közömbösen mentek el a csodák mellett, ma is ez történik! Kétoldali tüdőgyulladással kórházba kerültem, száz évvel ezelőtt simán meghaltam volna ebben a betegségben, ma okos orvosok nyugodt munkája jóvoltából, Teremtőnket dicsérve munkámat végezhetem e gyönyörű világban!
Lélegzem! Számomra ez csoda! Töltsön el a hála, az öröm, a fény, a ragyogás minden egyes lélegzetvétellel, és bölcsen használjam ki a drága időt, mit az új esztendőben ajándékba kaptunk!
Isten megajándékozott szülőkkel, testvérekkel, barátokkal, akik szeretnek és elfogadnak bennünket, örülnek nekünk.
Szeretne megajándékozni szent hivatással is, hogy társai legyünk a világ továbbteremtésében: gyermekeket vállalva, iskolát, házat építve, rózsát nemesítve, hogy szebbé tegyük ezt a földet.
Szerencsésen megérkeztem Csíkszeredába, és ha Isten segít, holnap délután megnézem a kovásznai gyermekeink "hócsaládját" és azokat az ügyes mesterembereket is, akik ily nagy szakértelemmel létbe hívták őket!
Az emberiség folyamatosan keres és találni vél valami új "megváltó" eszmét, csak ne kelljen az önfeláldozó szeretet keresztjét és a tízparancsolat igáját magára vegye! Ez így volt Szent Hilár idejében és így van ma is!! Pedig tudnunk kell, hogy a bennünket végtelenül szerető Krisztus, ha lett volna rövidebb út a mennybe mint az irgalmas, kitartó, bölcs szeretet, akkor legalább nagypénteken megmutatta volna!
Szent Hiláriusz közbenjárását kérve, igaz hitünkhöz ragaszkodva,