Hihetetlen öröm van bennem, mert megtapasztaltam, hogy Isten erős kézzel, jóságos karral felfog, felemel, újból és újból értelmet ad a hitből fakadó döntéseknek. Idő kellett, hogy megértsem , hogy életünk nem más , mint folyamatos halálugrás , mert minden új lépés valaminek a bátor elengedése , és zuhanás a gondviselő Isten karjai közé .Egy új munkahely, családalapítás, gyermekvállalás , de még egy új kapcsolat , szövődő barátság is , minden, de minden egy kisebb vagy nagyobb halálugrás , melyek előtt ha megtorpanunk életünk kibontakozása leáll,és Szent Péter példájára mi is elkezdünk süllyedni létünk háborgó galileai tengerén.
Folyik az aratás, a kemény mezőgazdasági munka!! Imádkozzunk a mindennapi kenyerünkért, azokért kik most kint dolgoznak a földeken, hogy mindannyiunknak meglegyen az egészséges, friss táplálék!! Őszinte tisztelettel a szántó-vető munkások iránt,
A negyedik évben a teológián a karácsonyi szentmise után ott maradtam a kápolnában. Isten végtelen szeretetét láttam meg a megtestesülésben teljesen kiüresedett , gyermekként közénk jött Teremtőm arcát szemlélve. Isten végtelenül jó és szeret , de én a a csöppnyi jászol előtt végtelenül kicsinek, csatakos bűnösnek éreztem magamat.Fájt, mert úgy éreztem , hogy e végtelen szeretetre nem tudok méltó módon szeretettel válaszolni. Jézus a kis jászolból felém nyújtotta karjait és csak egyetlen dolgot mondott:” Szomorúságod azt bizonyítja, hogy szeretsz engem, mert ha nem szeretnél , akkor nem is fájna az , hogy nem tudsz eléggé szeretni. Akkor már te is rég a puha ágyadban lennél. “ Megértettem , hogy forró könnyeim arról beszélnek szavak nélkül , hogy minden bűnöm ellenére szeretem Istent ….. Akkor és ott Isten végtelen igenjére én is a magam maroknyi pornyi létem igenjét alázattal kimondtam. 
Egy gyerek akit szeretettel befogadtál, megtanít imádkozni . Talán csak a gondviselő Isten tudja , hányszor borultam a földre gyermekeinkért fohászkova az elmúlt években ! Saját korlátaimat megtapasztalva hányszor könyörögtem mennyei Atyánk elé térdelve egy-egy fiúért, lányért , sírva kérve számukra bölcsességet, erős lelkűséget , kitartást , az újrakezdés kegyelmét, és persze kértem kenyeret, gázszámlára pénzt, jó nevelőket, kikkel csodát lehet tenni a sodródó, ijedt, vergődő, gyermekek világában.
A szomorúság egy csúf madár, körülöttünk repked, néha - néha leszáll életünk fájának ágára, ebben nem akadályozhatjuk meg, de azt, hogy ott fészket is rakjon, ne engedjük meg neki! Az új hét első napján, kergessük el ezt a csúf madarat és jókedvvel, reménnyel kezdjük el a munkánkat! 
Életünk fonala olyan, mint egy végtelen pamutgombolyag, amelynek első centimétere a földi élet, a többi az örökéletünk. Rövid vándorlásunk, küszködésünk végtelen hosszúnak tűnik, de minden könnycseppünket mennyei Atyánk szárítja fel. 
Hála és köszönet a dévai szép zene táborért...
Az a kérdés a te életedben milyen formában kopogtat be Jézus Krisztus ? Egész biztos, hogy hozzád is eljön ! Talán feleséged képében , aki olyan régen szeretne veled őszintén elbeszélgetni . Talán nagyobbik gyermeked képében , s talán azért követ el annyi komiszságot, hogy figyelj rá. Nem tudom.
Emlékszem, a teológia elvégzése után, amikor megkaptam az első kinevezésemet , nagy izgalommal fogtam a térképet megkerestem , hogy hol van az a Szék nevű falu. Meg is találtam Kolozsvár mellett , egy sáros út végén. Egész lázban voltam, beültem a templomba, írtam a székfoglaló beszédemet , az első prédikációmat , amivel bemutatkozhatok. Aztán vasárnap a szentmisén ott volt hat néni. Az egyszem bácsi úgy horkolt , hogy repedezett felettünk a tető. Mit is mondjak ? Összement a számban a prédikáció.
Arra születtél, hogy meghódítsd a világot! Ott van benned a szent kíváncsiság, akaratoddal adj lendületet neki, indulj el, húzz ki minden fiókot, nézz be minden szobába, barangold be szülőföldedet! Sokszorozd meg magadat az előtted jártak megosztott titkaival, olvass, tanulj! Használj fel minden bölcsességet, igazságot, hisz ezek az aranyrögök, drága igazgyöngyök, mit mások már rég a felszínre hoztak a tieid lehetnek, képezd magad, szedd össze a kincseket és készíts belőlük magadnak koronát!
Jó dolog Istentől alázattal áldást kérni, felszentelt papként áldást osztani, őszinte szívvel megáldani a gyermekeket, fiatalokat!! Azért imádkozni, hogy testvérem, társam áldott legyen, hogy maga is áldássá, Isten drága ajándékává váljon ebben a szép világban az ő testvérei számára!! Imádkozzunk papi hivatásokért, hogy legyen ki Isten nevében megáldja születő gyermekeinket, minden napjainkat és életünk végén a sírjainkat!