Azoknak, akik reménytelennek látnak mindent a Trianon utáni keserves világban:

"Nemrég egy roma származású férfi keresett meg Fogaras mellől, koldult, segítséget kért. Kezet fogtunk, és mivel furcsán állt a keze, rákérdeztem, mi történt vele. „Körfűrész levágta, de én addig kiabáltam, míg visszavarrták.” Kérdőn, kerek szemmel néztem rá, és ő elkezdett beszélni: „Óvatlan voltam, és a forgó acél a csukló fölött elkapta a karomat, egy pillanat műve volt, a kezem leesett, de én felvettem a fűrészporból és lepalltam róla a faforgácsot, majd kiabálva orvoshoz szaladtam, kértem, hogy varrják vissza. Az orvos a faluban nem tudott segíteni, de én sírva kértem újból és újból. Végül azt tanácsolta, hogy Marosvásárhelyen próbáljak szerencsét. Egy zacskóba jeget tettek a kezemre, és elvittek a kórházba. Az út hosszú volt, nem akartak fogadni, se pénzem, se betegbiztosításom nem volt, de sírtam, könyörögtem, hangosan kiabáltam, és végül visszavarrták a kezemet. Most már tudok fogni is vele.”

Néztem az egyszerű embert, hatalmas hitével maga vitte el levágott kezét a háromszáz kilométerre lévő kórházba! Bátran, a természet törvényeivel, a gyáva, kishitű józan ésszel és a bürokrácia labirintusával szembement egymagában, és megmentette a levágott kezét. Saját kezemre néztem! Vajon én felvettem volna a magam kezét a porból? Vajon én az orvosi józan ész érvei hallatán belenyugodtam volna a veszteségbe, vagy nekiindultam volna az egy százalék esélynek sírva, zokogva? Hiszek-e ennyire az orvosi tudásban, az emberi jóságban, a természet gyógyító erejében, a nehézségeken győzedelmeskedő emberben, mint ez a koldus? Szó nélkül néztem az embert, és csodálattal újból megfogtam a kezét, de most már nem mint adakozó, hanem mint egy koldus, ki a hitben, reményben, élni akarásban gazdagabb testvérétől tanulni akar."

Böjte Csaba

Éreztem , hogy talán angyalnak nem vagyok való, de szánhúzó rénszarvas lehetnék! 

Csaba testvér.

Tudtában kell lennünk annak, hogy életünk minden pillanatában nevelünk , akkor is ,amikor  nem is gondolunk rá , azzal, ahogyan egymással bánunk, ahogyan a munkánkat végezzük , ahogyan a szabadidőnket töltjük, ahogyan beszélünk, ahogyan imádkozunk, ahogyan másokhoz odafordulunk……

Csaba testvér.

2017. január 15. és 22. között kerül megrendezésre a Krisztus-hívők egységéért végzett ökumenikus imahét, amelynek alap-igéje: „… Krisztus szeretete szorongat minket…” (2Kor 5,14-20).

Az országos nyitó istentisztelet 2017. január 15-én, vasárnap 18 órakor lesz a Kálvin téri református templomban. Igét hirdet Dr. Erdő Péter bíboros és Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök. A liturgiában szolgálnak a MEÖT tagegyházainak vezetői.

Az imafüzet innen tölthető le.

Gondoljunk a vendéglátó jósággal a hidegben ajtónk, ablakunk előtt kopogtató madarakra, állatokra is!! 

A jó szándékkal gondoskodó szeretet parancsa egyetemes, ránk nézve Isten minden teremtménye iránt kötelező!! 

Csaba t.

Megérkeztem Székelyföldre, hol nem éppen farkasordító hideg van, de azért van hó is, és hideg is!!  A csatolt képen látható farkasokat nem én fényképeztem, hanem Keresztes Emil Gyergyóvidékén! Gratulálok a felvételhez, mert a farkasok nem nagyon szokták engedni, hogy őket fényképezgessék a szabadban!! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Elindulok Székelyföldre, egész héten lent leszek, a házainkat próbálom hosszan járni! Aki keres ott megtalál!! 

Január 21-én átutazok Székelyhídra, hogy azon a vidéken lévő házainkat is megnézzem!

Mindenütt mindig vannak örömök, de gondok is, melyeket hiszem, hogy Isten segítségét kérve, egymásban bízva meg fogunk oldani!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Ne féljetek a fiatalságotoktól és attól a mélyről jövő kívánságotoktól, hogy kipróbáljátok a boldogságot, az igazságot, a szépséget és a sokáig tartó szeretetet!

Néha úgy érezzük, hogy a társadalom fél a fiatalok ezen hatalmas kívánságaitól, jóllehet ti magatok nem féltek. Ne féljetek!

Amikor rátok nézek, kedves fiatalok, nagy hálát és reményt érzek. A jövő hosszú ideig, a következő században a ti kezetekben van.

A béke jövője a ti szívetekben van.

Olyannak kell lennetek, akik mélyen bíznak az emberben és akik mélyen bíznak az emberi hivatás nagyságában.

(II. János Pál pápa üzenete a Béke XVIII. Világnapjára)

Úgy gondolom, hogy ennél szebb köszöntőre egyetlen férfi sem vágyhat! Kedves dévai lányommal én is szeretettel köszöntöm hajdani fiamat és imádságos szeretettel kívánom, hogy a jó Isten őrizzen meg benneteket gyermekeitekkel, nagycsaládotokkal ebben az életadó tiszta szerelemben!!

Csaba t. 

Boldognak látni azt az embert aki engem is boldoggá tesz a legnagyobb öröm az életemben! Köszönöm h szeretsz minket támasz vagy nekünk mindig számíthatunk rád bármilyen nehéz is az élet te mindig erős vagy és kitartasz mellettünk! Köszönöm Istenek hogy meg mutatta a hozzád vezető utat és hogy nekem van a legcsodálatosabb családom kis és nagy egyben! Köszönöm hogy az életem teljes veled! Istenem bízom te benned! Szeretlek drága egyetlen férjem! 

Isten éltessen nagyon sokáig!

Feleséged Kinga

" Ha fiaink hibáit korholjuk, csillapítsunk le magunkban minden haragot.

Ne legyen izgatottság lelkünkben, megvetés szemünkben, szidalom a szánkban, hanem tanúsítsunk irgalmat a jelenben, és legyünk jó reménnyel a jövőre. Így illik az igazi apádhoz, aki igazán akarja gyermeke javulását és haladását.

Igen súlyos esetben többet ér, ha alázattal Istenhez esedezünk, mint ha szavak özönét zúdítjuk a vétkesre. Ezek csak megsebzik a lelket, és semmi hasznára nincsenek." 

Bosco Szent János