Milyen szép lányaink vannak!! Megnőttek, kirepültek, Istennek hála már asszonyok, anyák! 

Szeretettel, gratulálok!! 

Csaba t.

Utolsó esténk együtt, amíg találkozunk újból júniusban, a dévai farsangi bálon....Legyen egy jó utatok haza felé , csak rövid ideig voltatok most itt , de sok ember szívébe zárt benneteket. Shaun az biztos , hogy a telefonod soha nem lesz olyan mint új korában ennyi kis kéz után ...a jó Isten legyen veletek.

 Eszter

Holnap, február 19-én 11.00 órától, Kovásznán misézek, az ottani gyermekeink fognak énekelni a templomban!! 

Örömmel készülök, 

Csaba t. 

Két kedves látogató Írországból Déván Isten hozott benneteket  Teresa és Shaun . 

Szeretettel 

Eszter K.

Édesanyám imádkozzál érettünk!! 

Csaba t. 

Drága Jucika néni ma lett volna a születésnapod és névnapod..Te már fentről nézel ránk emléked a szívünkben él ! Köszönjük neked Uram hogy ő a miénk volt és az is marad, mert aki él szerettei szívében . Az nem hal meg csak távol van!! 

Sok- sok szeretettel 

Eszter 

Isten ajándéka a szép tavasz, a forró nyár, a termékeny ősz, de a fagyos tél is!! Mindenért tanuljunk meg örömmel hálát adni!!

Szeretettel, 

Csaba t.

Nagykőhavas

Fotó: Ladányi Emmánuel

Nézem ezt a képet és arra az anyára gondolok, aki öt gyermekét, köztük egy nyolc hónapos babát akar nálunk hagyni..... szállást, kosztot ajánlottunk neki, csak nevelje a saját gyermekeit, de ő el akar menni külföldre dolgozni.......

Imádkozzunk, hogy az édesanyák szeretni tudják gyermekeiket!! 

Csaba t.

“Félelmetes , hogy ma sokan tudatosan gyermektelenségre kárhoztatják magukat. Azt hiszem , hogy  ez  egy nagyon , nagy betegség és önpusztító életforma. Nemcsak a jövőtöl  foszt meg bennünket , hanem magukat fosztják meg az emberek kibontakozásából, a létezés teljességének a megtapasztalásától.”

Csaba testvér

Sohasem felejtem el azt, amikor egy otthonba látogattam. Öreg szülők laktak ott, akiket fiaik és leányaik egyszerűen bedugtak egy intézetbe, és talán meg is feledkeztek róluk. Elmentem és láttam, hogy mindenük megvan, de folytonosan az ajtót lesik. És egyetlenegynek sem láttam mosolyt az arcán. Megkérdeztem ennek okát a nővértől, mert hozzászoktam, hogy a mi ápoltjaink mosolyognak, még a haldoklók is. A nővér így felet: Így vagy ez majdnem mindennap. Várják, remélik, hogy a fiuk, a lányuk eljön látogatóba. Fáj nekik, hogy elfelejtették őket."

(Szent Kalkuttai Teréz anya)

Kép: a gazda, maga életét éli csendesen, boldogan...