„Javaslom, hogy a lelki életnek kereteket alakítsunk ki. Egészen más ez egy családanya, egy idős ember vagy egy szerzetes esetében. Legyen a napnak olyan szakasza, amikor időt szánunk arra, hogy megtervezzük a teendőket, fontossági sorrendet állapítunk meg, megnézzük, milyen pontokon várható, hogy elbukhatunk, ezekre tudatosan készülünk, hogy elkerülhessük őket. Vegyük számba, van-e valaki, akinek különösen szüksége van a segítségünkre, támogatásunkra, és hogyan tudunk a hóna alá nyúlni. És mindenekelőtt kérjük Isten áldását és segítségét egész napunkra, hiszen így az Ő kezét fogva járhatjuk a mindennapokat. Jó, ha este visszatekintünk, hogy az elhatározásokat hol sikerült megvalósítanunk a nap folyamán, bocsánatot kérünk a botlásokért, így az esti imában meg tudunk nyugodni, meg tudunk újulni Isten szeretetében.”
Ahogy a tavaszi nap a fák tövéből elő csalja a picinyke hóvirágot, gyermekeink mosolygós arcocskái belőlem is felszínre hozták a jókedvű, öröm virágjait!! Igen, egészen biztos, hogy mindenütt jó de a legjobb a gyermekeink mosolygós, pajkos gyűrűjében!! 
A “mi pusztánkba” Nagyböjt alatt…… 
A boldogságra vezető út köveire kellene rámutatnunk: 
Ahogyan a kis virág megfagy , meghal a meleg , a fény hiányában, ugyanúgy minden ami él, szenved és elpusztul attól , ha körülötte nem árad a szeretet és a jóság .
Elmélkedés...
Kedves Ralf, Kedves Enikő nektek és drága gyermekeiteknek köszönöm ezt a csodaszép napot, 
2018 február 16-án Am Tabor plébánia nagytermében találkoztunk egy szentmise áldozatban a mi kedves osztrák támogatóinkkal, kik 25 éve szeretettel, jósággal vannak a gyermekeink iránt!! Hihetetlen hosszú idő 25 év, és szinte felfoghatatlan, hogy ennyi idő alatt közel 100 ember kitart egy jó cél mellett, veszekedés, nézeteltérés nélkül!!
