Kedves barátomtól, Máté Bence természetfotóstól kaptam egy nagyon rövid karácsonyi köszöntőt és egy képpel!! Megosztom, néhány gondolattal!
Igen jól értették, egy 30 éves fiatal ember ma, karácsony estéjén, akárcsak egy remete egyedül beköltözik a sok gonddal tervezett, megépített néhány négyzetméteres madárlesébe két hónapra!! Bence megajándékozza magát két áldott munkára, tanulmányra szánt hónappal, hogy olyan képeket bányásszon ki magányában, melyeknek csodájára jár a világ!
Olvasom a rövid levelet, s tudom is, hogy hova költözött Bence, mert néhányszor én is elkísértem abba a csendes, világ végén lévő lesbe, abba a tökéletes remeteségbe, hol csak az Isten alkotta szép világ veszi körül az embert! Gondolom, sokan furcsállják ezt a döntést!! Bennem csak egy kérdés motoszkál: Vajon én, de mondhatnám azt is, hogy te, milyen ajándékot adsz magadnak karácsonyra?? Tudunk mi alá merülni a csendbe, a kutató magányos munkánkba, mint a gyöngyhalász, hogy majd a felszínre jöttünk után megajándékozzuk szeretteinket? Tedd fel magadnak a kérdést: mi a te magadnak szánt karácsonyi ajándékod?? Mennyire értékeled magadat, milyen ajándékra vársz, és azt az ajándékot tudod, mered magadnak megadni?!
Karácsonyi jókívánságként azért imádkozom, hogy Isten adja meg neked, nekünk azt a bátorságot, mellyel meg tudnánk ajándékozni magunkat, - Bence példájára - azzal amire legjobban vágyunk!!
Szeretettel,
Csaba t.
4 hónap előkészületi munka után, a mai nap újra beköltöztem a kedvenc lesembe. A legkomolyabb fotós maratonom következik, rengeteg tervem és ötletem van. Február végéig nem mászom elő innen!
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Bence
Szeretem magam elé képzelni a csendes , egyszerű betlehemi barlangot , benne a Szent Családot a kis Jézussal . Milyen döbbenetes egyszerűség ! A Világmindenség Ura üres kézzel jön a világra ! Nem hoz semmit, mert Ő maga az áldás , az ajándék . “Úgy szerette Isten a világot , hogy egyszülött fiát adta érte “ János 3, 16
Csaba testvér
Imádkozom, hogy Isten áldása, akár a mindent beborító tiszta fehér hó, világunkban karácsonyi ragyogó szépségbe öltöztesse!!
Szeretettel,
Csaba t.
Szászvároson gyermekeink köszöntik az értünk gyermeké lett kis Jézust!
Piroska kedves kollégám, hét gyerekes anyuka, férje elhagyta, mi hat évvel ezelőtt Déván Isten nevében befogadtuk gyermekeivel! Piroska ma nevelőnő, saját gyermekei mellett még másik négy apróságot nevel! Jó látni az arcán az ünnepi ragyogást, büszke örömmel díszíti a Karácsonyfát szeretteinek!!
Mi a célunk ezen a földön?! Tiszta szívvel, örömet, színt vinni gyermekeink, szeretteink életébe, ez minden ember hívatása!! Ez a te hivatásod is! Merj igent mondani legbelső vágyadra, hivatásodra, Isten akaratára, legyen ez az "igen" a te karácsonyi ajándékod önmagad számára!!
Szeretettel,
Csaba t.
Déván már megjött az angyal ezeknek a nagyszerű fiataloknak egy kedves amerikai fiatal önkéntes által!!!
Isten fizesse!
Csaba t.
Medgyesi gyermekekkel örvendezünk az angyaljárásnak... hiába akik jók voltak a gyermekotthonokban, azokhoz hamarább érkezik még karácsony ünnepe is!!
Szívből kívánom, hogy mindannyiunk szívét töltse el a karácsony tiszta öröme, és fénye, sok szeretettel,
Csaba t.
Pilinszky János: Hitünk titkairól
Ádvent: a várakozás megszentelése.
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak,
hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."
Gyermekkorunkban éltünk így.
Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött.
Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni –
beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. (...)
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad,
és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától.
Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg,
ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem,
amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Kép: Ozsvári Csaba ötvösművész alkotása
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
