A maroshévízi gyermekeink Istennek hála egy szép kiránduláson körbejárhatták székelyföldet! Nagy ajándék, Isten fizesse!
Itt a nyár, és ha valaki hasonló ajándékkal akarna kedveskedni, a gyermekeink nagyon szívesen barangolnak a szülőföldjükön, ehhez még útlevél sem kell!! Hálás szívvel várunk, Csaba t.
A látható durva arc alatt van egy másik, egy sokkal szebb arca is az embernek! Merjük ezt a szép arcunkat megmutatni egymásnak! Szeretettel megosztok egy kedves levelet!! Szeretettel, Csaba t.
Kedves Csaba Testvér!
Íme egy apró példa, hogy igenis vannak meg sokan, akiknél a bizalom az idegenekben meg természetes dolog és ez nagyon jó látni.
Ezen a heten egy számomra teljesen ismeretlen fiatal lány lakásában lakom, mert mar elkezdtem dolgozni, de a lakásomba csak a hétvégén költözhetek be.
A lakást ismeretlenül, az Interneten béreltem. Ő szeretettel fogadott. Meg sütemény is volt a hűtőben. Ő elment addig a barátjához lakni. Használom a lakását. Itt van mindene. Ma hívtam, hogy mikor adhatom vissza a kulcsot. Válasz: dobjam csak be a postaládába és örült, hogy találkoztunk.
Szerintem, ha a helyemben egy rossz szándékú ember lett volna, meg az is megjavult volna ennyi bizalom láttán.
Milyen jó lenne, ha mindez természetes dolog lenne a mindenütt.
Azért nézd csak meg ezt az oldalt: airbnb.hu
Talán Ti is használhatnátok.
Szeretettel:
Adám
Elolvastam egy kritikát a Csíksomlyói búcsú kiüresedéséről! Biztos, hogy megvan a veszélye annak, hogy sokak elvesszenek egy felületes vallási turizmusban, de szerintem az idén is nagyon sokan mély, őszinte találkozást élhettek meg az élő, szerető, gyógyító Istennel!
A kételkedőket arra biztatnám, hogy csak nézzék hosszan azokat a hatalmas sorokat melyben az emberek órákat állnak csak azért, hogy a sok sok pap valamelyikénél elvégezhesse a szentgyónásukat! Kitudná megmondani, hogy e tiszta térben hányan hoznak sírva, remegve életreszóló pozitív döntéseket!
Számomra több órás lelkibeszélgetés, gyóntatás után a búcsú csodálatos hatalmas lehetőségnek tűnik, ahol az ég a földel valóban összeér! Nagyon sajnálom azokat, akik mindebből akár úgy is hogy a térben fizikailag jelen vannak, de mégis a lényegből, az Istennel való gyógyító, életerőt adó találkozósból kimaradnak! És ez egészen biztos, hogy nem a szívünk ajtaján kopogtató Megváltónkon múlik!
Szeretettel, Csaba t.
Itt az érettségi vizsgák ideje, gyermekeink közül többen nekimennek a nagy megmérettetésnek!! Szeretettel kérlek, hogy imádkozzatok érettük, hogy tanulmányaikat eredményes vizsgákkal végezhessék!!
Több házunkban is vannak érettségizőink, a képen a dévai végzősök láthatok!!
Szeretettel, Csaba t.
Épül szépül Borszéken az Ausztráliai testvéreink támogatásából az új otthon, remélem, hogy a nyáron a gyermekek birtokba is vehetik!! Szeretettel kérlek, hogy imádkozzatok, hogy az elkezdett munkát szépen be is tudjuk fejezni, és hogy a házba olyan nevelőket, munkatársakat kapjak, akik jó kotlómamaként a gyermekeink gondját tudják becsülettel viselni!
Csaba t.
Szeretettel várunk! Csaba t. 
Ezen a földön vándorok vagyunk, merjük egymás kezét megfogva, bátran elindulni Teremtő Istenünk felé!! Összetartozunk, és ha nem engedjük el egymás kezét, akkor egészen biztos, hogy célba is érkezünk! Szeretettel, Csaba t.
A pünkösdi búcsú Csíksomlyón nekem abból áll, hogy kora reggeltől kint ülök a gyóntató székben és hallgatom az emberek panaszát, szentgyónását! Jó volt idén a csodálatos napsütésben látni ahogyan hosszú tömött sorokban jönnek az emberek, és alázattal, saját múltukkal őszintén szembenézve keresik a megoldásokat életük gondjaira!!
Egyetlen ilyen vigasztalással, feloldozással eltelt napért érdemes már elvégezni a hat év teológiát és vállalkozni a papságra! Csodálatos dolog hosszú órákon keresztül hallgatni, ahogyan az emberek bánkódva, magukat vádolva Isten szeretetében kapaszkodva újrakezdenek! Sokfelé gyóntatok, de úgy érzem, hogy itt, Csíksomlyón a Mária lábánál könnyebb az embereknek szembenézni sokszor hosszú évtizedek bűneivel, hibáival! Ha minden papi tevékenységközül egyetlen dolgot választhatnák, akkor egészen biztosan az elesett emberek vigasztalását, talpra állítását, a gyóntatást választanám!
Szeretettel, Csaba t.
Holnap áll rá a törött s reméljük mára már jól megforrt lábára Antal atya orvosa tanácsára!! Imádkozzunk érte, hogy 96 évesen sikerüljön újból megtanulni járni, értünk még sokáig itt az anyaföldünkön közlekedni!!Szeretettel, Csaba t,
Nagy fiam szép levelét büszke örömmel teszem ki az ablakba!! Szeretettel, Csaba t.
Piros, fehér, zöld, kürtöskalács illat, népviseletben öltözött emberek, huszárok és lovak, elfáradt zarándokok, ha mindezt látjuk akkor már biztosan elérkeztünk Csíksomlyóra! Igen elérkeztünk égi édesanyánkhoz a Csíksomlyói Szűz Anyánkhoz, azértjöttünk mert fáradtak vagyunk, azért jöttünk, hogy erőt kérjünk a nemzetnek, magunknak. Én is itt jöttem a tegnap, mert fáradt voltam és eléggé zavarban is, mert nem tudtam, hogy mit kell tegyek a továbbiakban.
A szászvárosi és a dévai csapattal együtt utaztunk el Székelyföldre a Csíksomlyói búcsúra. Oda is értünk fél nyolc óra felé és el is szállásoltak bennünket az alapítvány házánál.
Este én még elmentem régi barátomhoz Palihoz aki a huszárokkal együtt egy istállóba kapott helyet magának éjszakára. Szép volt látni azt, ahogyan élnek ezek az emberek, mennyire szeretik a lovakat és milyen jól érzik magukat még akkor is ha a szénaboglyában kell aludniuk. Elbeszélgettem, egy pár emberrel az életről és arról, hogy ők elmennének-e külföldre dolgozni egy jobb életért? Kérdeztem, hiszen nekem van egy ajánlatom és nem tudom mit tegyek? Ezek az egyszerű emberek, mind ugyanazon a hullámon voltak és mind kifejezetten nemmel válaszoltak erre a kérdésemre ,,mert hogy itt és meglehet élni jól, amíg szalonna és pálinka van, minden megvan”... Hát igen kinek mi a fontos, de még olyan is hangzott el hogy „halod-e te: a gazdag és addig eszik amíg jól lakik”. Aztán semmiféle habozás nélkül az egyik huszár leült a pajta közepébe és elővette a szalonnát, túrót és hagymát. Mindenkit meghívott enni és még meg is sértődőt ha netán valaki elutasította.
Persze,hogy engem is odahívott én el is fogadtam mert én is szalonna rajongó vagyok ha így mondhatnám, odanyújtja felém a tábla szalonnáját és azt mondja „figyelj te ezt én neveltem én etettem most ő etet engem” hát elkacagtam magam mert jopófán hangzott, de nagyon szép mondani valója volt. Éjjel 2 órakor visszaértem a szálláshoz és lefeküdtem.
Másnap 9 órakor megreggeliztünk utána meg elmentem megnézni a vásárt, volt ottan kürtöskalács mindenfajta, pálinka jobbnál jobb, mindenféle ajándéktárgy meg kézileg készített kütyü-mütyür.. A zarándokok közben lassan lassan kezdtek szép számban megérkezni Magyarország és Erdély különféle tájairól.
A legnagyobb sikere biza a kalapoknak volt mivel jó idő ígérkezett, sokan vették őket még akkor is ha elégé szokatlan árba adták el a kereskedők..
Fél tizenegykor mi is elindultunk a nyeregbe,és bár hosszú sorok és nagy tömegek álltak előttünk, egy óra alatt mi is felértünk. Meglepően szépen folyt le minden, nem lehetett hallani kiabálást vagy látni lökdösődést, mindenki a saját lábának volt az ura és mindenki figyelt arra,hogy ne lökje meg a társát, de ha mégis megtörtént alázattal bocsánatot kértek egymástól.
Végül megkaptuk a helyünket és megvártuk a misét. Hamarosan el is kezdődőt.
Életem legszebb miséjén vehettem részt mert Oláh Dénes főesperes választ adott arra amiért én idejöttem elmondta, hogy szüksége van a népnek a közösségekre mégpedig olyan közösségekre amelyek a Föld sója és a világ világossága legyenek még akkor is ha ezek kicsi közösségek. Ferenc pápa szavait idézve elmondta,hogy ne hagyjuk hogy ellopják tőlünk a közösségeket, ekkor döbbentem én rá, hogy ha elmennék akkor meglopnám a közösséget amelyben most jelenleg élek. Már pedig én nem meglopni szeretném Erdély földemet, nem elmenekülni innen, hanem hasznos tagjaként élni itt ahol a helyem.
A prédikációt szinte végig könnyeztem mert, úgy éreztem, hogy mindent amit ez az ember mond nekem szól, a mise végén a szokásos himnuszokat énekeltük el, ezeket is reszkető hanggal.
Csöndesen elvonultunk a szállásunkra, miközben lefelé menegettem, mindenkinek az arcán láttam az örömöt, a jókedvet és a boldogságot, érzelmek melyeket csak is itt a búcsún lehet megkapni a Boldogságos Szűz Máriától.
Négy órakor megebédeltünk a szabadban, ebéd közben sok ismerőseinkkel találkoztunk és elbeszélgettünk, majd fél hat órakor hazaindultunk és éjszakára egészségesen hazaértünk.
Nekem jó élményben volt részem, sőt mondhatóm életváltoztató élményben mert meghoztam a döntést és itt maradok ahol vagyok. Tudom, hogy itt a helyem és nem máshol, én a nyelvemen akarok beszélni nem pedig idegen helyeken mutogatni. A közösségemnek pedig hűségesen szolgálni mert úgy gondolom, hogy a tündérkertnek szüksége van rám is még akkor is ha csak egy hangya vagyok benne.
Köszönettel Vermesan Razvan
Másnap 9 órakor megreggeliztünk utána meg elmentem megnézni a vásárt, volt ottan kürtöskalács mindenfajta, pálinka jobbnál jobb, mindenféle ajándéktárgy meg kézileg készített kütyü-mütyür.. A zarándokok közben lassan lassan kezdtek szép számban megérkezni Magyarország és Erdély különféle tájairól.
A legnagyobb sikere biza a kalapoknak volt mivel jó idő ígérkezett, sokan vették őket még akkor is ha elégé szokatlan árba adták el a kereskedők..
Fél tizenegykor mi is elindultunk a nyeregbe,és bár hosszú sorok és nagy tömegek álltak előttünk, egy óra alatt mi is felértünk. Meglepően szépen folyt le minden, nem lehetett hallani kiabálást vagy látni lökdösődést, mindenki a saját lábának volt az ura és mindenki figyelt arra,hogy ne lökje meg a társát, de ha mégis megtörtént alázattal bocsánatot kértek egymástól.
Végül megkaptuk a helyünket és megvártuk a misét. Hamarosan el is kezdődőt.
Életem legszebb miséjén vehettem részt mert Oláh Dénes főesperes választ adott arra amiért én idejöttem elmondta, hogy szüksége van a népnek a közösségekre mégpedig olyan közösségekre amelyek a Föld sója és a világ világossága legyenek még akkor is ha ezek kicsi közösségek. Ferenc pápa szavait idézve elmondta,hogy ne hagyjuk hogy ellopják tőlünk a közösségeket, ekkor döbbentem én rá, hogy ha elmennék akkor meglopnám a közösséget amelyben most jelenleg élek. Már pedig én nem meglopni szeretném Erdély földemet, nem elmenekülni innen, hanem hasznos tagjaként élni itt ahol a helyem.
A prédikációt szinte végig könnyeztem mert, úgy éreztem, hogy mindent amit ez az ember mond nekem szól, a mise végén a szokásos himnuszokat énekeltük el, ezeket is reszkető hanggal.
Csöndesen elvonultunk a szállásunkra, miközben lefelé menegettem, mindenkinek az arcán láttam az örömöt, a jókedvet és a boldogságot, érzelmek melyeket csak is itt a búcsún lehet megkapni a Boldogságos Szűz Máriától.
Négy órakor megebédeltünk a szabadban, ebéd közben sok ismerőseinkkel találkoztunk és elbeszélgettünk, majd fél hat órakor hazaindultunk és éjszakára egészségesen hazaértünk.
Nekem jó élményben volt részem, sőt mondhatóm életváltoztató élményben mert meghoztam a döntést és itt maradok ahol vagyok. Tudom, hogy itt a helyem és nem máshol, én a nyelvemen akarok beszélni nem pedig idegen helyeken mutogatni. A közösségemnek pedig hűségesen szolgálni mert úgy gondolom, hogy a tündérkertnek szüksége van rám is még akkor is ha csak egy hangya vagyok benne.
Köszönettel Vermesan Razvan