Ausztráliában meglátogattam egy kedves kőműves családot. Kárpát-medencéből vándoroltak ki a szülők, a fiúk már ott végzett szakiskolát. Az alapképzés után nem ment tovább líceumba, hanem elvégzett a szakiskolát. Megtanulta a kőműves szakmán kívül az épületgépészetet és a villanyszerelést is! Ezek a szakiskolák úgy vannak, hogy heti négy nap praktika, konkrét munka és utána egy nap elméleti képzés. Így a három megszerzett diplomával, most képes hivatalosan elvállalni egy - egy ház megépítését! Sokat dolgoznak, de megvan az eredménye! A csatolt képen, a fiatal ember édesapja -ki szintén az építkező iparban dolgozik- látható a menyével, a fiatal ember feleségével és a fiatal pár három aranyos gyermekével.

Sokat beszélgettünk, munka rengeteg van, de sajnos ott is akárcsak nálunk, a megbízható, pontos szakemberből nagy a hiány, ezért azt is elmondták, hogy van olyan alkalmazottuk aki 75-100 dollárt kap óránként! (ott a munkabéreket órabérben számolják!) Ez a pénz körülbelül négyszerese az ottani minimálbérnek (22 dollár), duplája egy kórházi osztályvezető ápolónőnek, de ezért a fizetésért is nagyon nehéz megbízható, pontos, jó szakembert kapni! Amúgy kb. ennyi zsoldért mennek onnan a katonák Afganisztánba harcolni. Egy kiló egyszerű sajt 35, egy kiló fokhagyma meg 20, egy kiló krumpli meg közel 1o ausztrál dollár!

Számomra megint egyértelműen világossá vált, hogy nagyon fontos a szakoktatás megreformálása! A szakmunkát tanuló felnőtt fiatalok nem lehetnek az elméleti iskolák foglyai, nem az iskola érdeke a fontos, hanem az, hogy a frissen kikerült szakembernek legyenek reális esélye a tanult szakmából megélni! Lám, ez a fiatal ember megtanulta a szakmát, az iskolából kikerülve hivatalosan képes egy házat felépíteni a tervek szerint, teljesen önállóan! A munka végén kihívják a hatóságokat és ők rákötik a házat a villanyhálózatra, és át is lehet adni a kulcsot a megrendelőknek! Megtanulják, hogy mit hol lehet, hol kell beszerelni, milyen új gépészeti, hűtési, fűtési technikák vannak, és a frissen végzett ember a saját cégében szépen boldogul! Az édesapa, ki egy életet mint kőműves dolgozott, minden további nélkül a fiát főnökének tekinti, és mint szakember felnéz rá, mert az "tanulta" - ahogyan ő mondta - a szakmát! 

Az lenne a cél, hogy nálunk is, az iskola padjából kikerülő fiatalra felnézzenek a munkások, és neki így lehetősége legyen akár önállóan felvállalni egy feladatot és azt becsülettel, jó pénzért el is végezni a korszerű követelmények szerint!

A megváltoztatható jövőnek reményével,

Csaba t.