1872-ben Szentkereszty Stefánia Kézdivásárhelyen olyan lelkesítõ beszédet mondott, hogy a város polgársága azonnal felkarolta egy árvaház létesítésének a gondolatát. Miután az árvaház felvette megalapítója nevét és működõképessé vált, a bárónõ kezdeményezésére nevelőintézetté alakult, ahol a műveltség mellett különbözõ mesterséget sajátítottak el az ifjak, melynek alapján beilleszkedhettek a társadalomba.
Ferenc pápa súlyos mondatai közül nehéz volt választani, íme egy:
"Gyakran mondom újra és újra: ha választanom kellene egy viszontagságokkal küzdő, utcára kilépő Egyház és egy olyan Egyház között, amely az önmagához viszonyításában szenved, kétségtelenül az elsőt választanám. És az utak, a világ útjait jelentik, ahol az emberek élnek, és ahol ténylegesen és érzelmileg elérhetőek. Ezek között vannak a digitális utak is, ahol tömegével ott vannak az emberek, gyakran a megsebzett emberek, akik valami menekvést vagy valami reményt keresnek."
Ausztráliából jövök, és sokat gondolkodtam azon, hogy miért mennek sokszor olyan messze a szülőföldjüktől az emberek? Feladják otthonukat, baráti kapcsolataikat, szüleik sírját, az őseik által kemény munkával megépített templomot, iskolát, mindent, és mennek megbabonázva az ismeretlen idegenbe! Az egyetlen érv melyet olyan sokszor hallottam, hogy ott az emberek jobban megvannak fizetve!
Ezt a képet ma készítettem Csíksomlyón, a Szent István Otthon megszépült udvarában!! Igen Itt most nyílik a tulipán, az orgona, de még lehet virágba borult almafát is látni! A hegyek között még a tavasz is nyugodtabb, megfontoltabb! Lassabban ér ide, de milyen jó, hogy ide ért az áldott kikelet!!