Sokan kérdezgetik, hogy ennyi házat, hogy lehet olyan szépen rendben tartani.... az alábbi segesvári házunkból érkező levél válasz ezekre a kérdésekre!! Úgy, hogy sok - sok jó ember van ezen a földön!! Dicsérjük a jó Istent aki elveszi a kő szíveinket és az Ő szerető, jóságos szívét helyezi gyermekei keblébe!! 

Kedves Csaba t. !

2015. szeptember 9. – Szerda

Krisztus igazi apostolai szegények, éhesek, sírnak és ahogy Jézus mondja, gyűlölik őket az emberek. Gondolom azért mert a Krisztust követő igazi apostol végzi a dolgát, elossza mindenét és megy a keskeny, meredek, göröngyös úton, hirdeti alázatosan az evangéliumot, és a világ szemébe mondja a gazdagok, a hatalmasok képmutató cinizmusát! Lépten - nyomon látom az emberek kapzsiságát, hallok szörnyű bűnökről, de behunytam a szememet s befogtam a számat, a "békességért"! Szégyellem magam mert nem álltam ki határozottan, s nem ítéltem el a nagyhatalmak politikai játszmáit, a pénzintézmények orcátlan csalásait, a gyárosok világunkat kiraboló bűneit! Csendben végeztem a dolgomat mert féltettem a rám bízott gyermekek ebédjét, otthonát, és ezért nem emeltem fel a hangomat határozottan az igazság mellett! Nem merem hangosan kimondani, hogy mi itt Erdélyben jobban élünk, mint a világ lakosságának 95%-a és mégis nyafogunk, pitiáner apró gondjainkat felnagyítjuk és siránkozunk, ahelyett, hogy becsületesen végeznénk a dolgunkat! Szegényeket segítek, de a legtöbb szegény mondjuk ki őszintén léha, lusta, elhanyagolta annak idején a képzését, s most is elhanyagolja a mindennapi feladatának a szorgalmas végzését! 

Összeszorul a torkom, mert úgy érzem, hogy  Krisztus ránk néz és nekünk mondja a jajokat! Igen, az egyház, de maguk a keresztények is soha nem voltak ilyen gazdagok, soha nem voltak ilyen szépen rendbe téve a templomaink, nem voltak ilyen szép, értékes ruháink, autóink, nagyon sokan mesés palotákban laknak, melyet nem szégyellnek, hanem büszkén mutogatnak!! Soha nem voltak ilyen jóllakottak, kövérek az emberek, mind most a fejlett világban, egyetlen gondunk hogy melyik fogyókúra eredményesebb! Ennyi kétértelmű, buta viccen, léha előadáson, mások kárán még soha nem kacagtak ilyen magabiztosan a keresztények! És hízelgünk egymásnak, hogy ne legyen baj! Nem merjük egymás szemébe mondani az igazságot, azt, hogy a munkádnak semmi értelme nincs, hogy a bűnös, léha úton a pokolba jutsz! Nem merjük kimondani, hogy egy férfinak, egy nőnek ki nem gondoskodik a családjáról, a börtönben, munkatáborban van a helye! 

Olvasom Jézus szavait és ráz a hideg! Már a reggel neki akartam ülni és megírni ezt az elmélkedést, de sehogyan sem jöttek a szavak a számra! Sajnos nem nekünk mondja Jézus a boldogságról szóló szavakat! Akárhogy forgatom az igéket, úgy érzem, hogy ránk a jajok illenek! 

Uram Istenem, adj őszinte megtérést papjaidnak, szerzeteseidnek, a kereszten drága véreden megváltott híveidnek! Adj bátorságot, hogy ki merjük mondani a gyógyító igéket, merjük a bűnöket nevükön nevezni elsősorban a saját életünkben, és keserves sírással forduljunk szembe a magunk hibáival! Lehet, hogy szegények leszünk, éhesek, és a szenvedésekben, megaláztatásokban sírni is fogunk, de akkor majd a tiszták és a Tieid leszünk, a Te boldogító vigasztalásodban részesülhetünk!

   Az apostolok  kiválasztása  után  Jézus lejött  a  hegyről,  tanítványaira emelte tekintetét, és  így szólt: 
„Boldogok  vagytok, ti, szegények,  mert tiétek az Isten országa.

Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.

Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.

Boldogok vagytok, ha  gyűlölnek titeket az  emberek, kizárnak körükből  és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik  az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd  ez bekövetkezik, és ujjongjatok,  mert nagy  jutalomban  részesültök   a  mennyben.  Atyáik   is  így  bántak   a prófétákkal.

De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalásokat.

   Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.

   Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!

   Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek  nektek! Hisz atyáik is így tettek  a hamis prófétákkal.”

   Lk 6,20-26

Szeretettel, Csaba t.

9 évvel ezelőtt, 22 évesen, amikor az életem már romokban hevert, úgy gondoltam, hogy tennem kell valami egészen újat. Nem folytathatom többé ugyanúgy, mert abba belehalok. Érzelmileg már belehaltam, de akkor már valójában sem akartam élni. Az addigi életem kicsúszott a kezemből. Nem akartam én addig sem rosszat, csak szerelmet, boldogságot, anyagi biztonságot, nyugodt életet... Könnyelmű voltam és a lehetőségek elsodortak. Semmim sem volt, de csakhamar mindenem meglett. Szép lakásom, autóm, sok- sok drága ruhám, parfümöm és minden, amire vágytam. A legszebb tengerpartokon napozhattam, Thaiföld, Maldív, Bali, szórakozni Ibizára mentem, máskor Párizsba a Buddha bárba, Monacoba a Jimmyzbe, ahova a legnagyobb világsztárok járnak. Előtte naphosszat néztem a Fashion tv-ét és ábrándoztam róla, hogy egyszer eljussak oda. Hát eljutottam... És milyen nagy csalódás volt. Nem éreztem semmit. Már mindenem megvolt, de nem ért semmi semmit. A szívem egyre üresebb lett, egyre kifosztottabb. A semmiért adtam oda magam. De ez mindent elvett tőlem. A fiatalság naív báját, a felhőtlen vidámságot, az őszinteséget. Megromlottak a kapcsolataim, reményét vesztettem az elfogadó szerelemnek, az érzelmi biztonságnak, a boldog jövőnek... És hogy miért írom le ezeket? Miért nem temetem csak el egyszerűen? Mert hiszem, hogy ahogy az én életem megváltozott és értelmet kapott, úgy segíthet a történetem másoknak is változtatni. De miért jó ez nekem? Pont ebben van a kulcs! Azért változhatott meg az életem, mert megváltoztattam a gondolkodásom. Azon a ponton indult el a változás az életemben, amikor úgy döntöttem, hogy mostmár tennem kell valamit másokért. Nem élhetek tovább magamnak. Láttam egy műsort a tv-ében a dévai Böjte Csaba nevelőotthonairól. Láttam, hogy micsoda nyomorban nőnek fel gyerekek tőlünk csak karnyújtásnyira. Rájuk kerestem az interneten és megláttam, hogy a nyári táborokhoz önkénteseket keresnek. Éreztem, hogy ott a helyem. Felvettem velük a kapcsolatot és eltöltöttem náluk Romániába két hetet. Végtelenül egyszerű és szegényes környezetben. Bolhás lettem, hagymából készült krémet kentek a kenyerünkre, hogy legyen rajta valami, a gyerekek pedig tragikusabbnál tragikusabb történeteket meséltek el az életükből, amin keresztül mentek mielőtt felkarolta őket az alapítvány. Mégis vidámak voltak, hiszen gyerekek. Csodálatosak!! Annyira sokat kaptam tőlük, hogy azt le sem lehet írni. Haza szerettem volna hozni mindet. Nem akartam otthagyni őket. Végig sírtam haza felé az úton, a szívem szakadt meg értük. De mégis, gazdagon jöttem haza! A szívem tele lett szeretettel, értékekkel. Egészen máshogy láttam már a világot. Hiábavalónak tűnt többé a csillogás és a sok felszínes dolog. Azokon a napokon jártam talán életemben először istentiszteleten is. A gyerekeket el kellett kísérnem. Furcsa volt, idegen, régi módi dolognak tűnt, olyan bagatel, gyerekes hiszékenységnek. Mégis az utolsó alkalommal olyan élesen és áthatóan szólt hozzám Isten a pap szavain keresztül, hogy azon gondolkoztam, hogy honnan ismernek ezek az emberek engem. Miféle játékot űznek velem? Miért beszélnek így ki? Miért szégyenítenek meg engem? Akkor még nem értettem, hogy Isten látta az én szívem, látta az én elsötétedett gondolatvilágom és ő leplezett le saját magam előtt, olyan módon, hogy tudjam, ez nem lehet véletlen. Ez volt a második pont az életemben amikor Isten lépést tett felém. De akkor lépett, amikor én megnyitottam a szívem a jóra. Amikor a lelkem már vágyott az élet valódi értelmére. Sokan vannak, akiknek az élete egy ponton kisiklott. Talán nem pont így, de bárhogyan is, a változás útja lehet hasonló! Nyisd meg a szíved, lásd meg, ami körbe vesz. Tégy egy lépést Isten felé és ő tízet fog lépni Feléd!!

2015. szeptember 8., kedd - Szűz Mária születése, Kisboldogasszony

Csinód, fenn Úz völgyében talán Erdély egyik legeldugottabb és legkeletibb helysége, közvetlenül az ezer éves határ mentén. A villanyt ide csak most a 2000-es években vezették ki Csíkszentmártonból, amivel egy földút köti össze. Ez a néhány 100 lelkes település, népszámlálási adatok szerint azon kevés falvak közé tartozik, ahol gyarapodás, létszámbeli szaporodás van. Itt, ezen a csodaszép vidéken egy tanyán él és dolgozik Nagy Balázs néprajzkutató, kedves feleségével és gyönyörű gyerekeivel. A tavalyi év folyamán egy villámsújtás következtében Balázs elvesztette a memóriáját, de közvetlen utána csodás vigasztalásban részesült. Egy gyönyörű hölgy megjelent és betegágyánál megvigasztalta, bátorította, sőt egy nagyon fontos feladattal is megbízta. Balázs ez esemény után visszanyerte emlékezetét, erejét és feleségével úgy döntött, hogy gyógyulásának emlékére, bár protestánsok, mégis hálából a Boldogságos Szűzanya tiszteletére kápolnát építenek. Elhatározásukhoz Jakubinyi György gyulafehérvári érsektől engedélyt kértek, és miután főpásztori áldásban részesültek, elkezdték építeni két kezükkel fogadalmi kápolnájukat. A napokban meglátogattam az épülő istentiszteleti helyet, és örömmel láttam, hogy milyen szépen haladnak. Balázs nagyon szeretné, hogy ha szeptember 26-án Mária tiszteletére ezt az ökümenikus káplonát fel lehetne szentelni. Ilyen értelemben beszélt is az egyházi főhatóságokkal, engem, mint szónokot hívott meg erre a szertartásra. Számomra Csinód az életerő, a megmaradás, a remény földje. Ha ott, a zord hegyek között, mostoha körülmények mellett, a sovány hegyi legelőkön, kaszálókon népünk élni és szaporodni tud, akkor úgy érzem, hogy van remény. Ezért nagy-nagy szeretettel hívlak, hogy gyertek el és talán Székelyföld legkeletibb kápolnájában imádkozzunk együtt a gyarapodó, életerőben megújúló nemzetünkért, népünkért. Az ünnepséget szeptember 26-án 11.00 órától tarjuk. Részvételi szándékodat szeretettel kérlek, hogy jelezd Nagy Balázsnál: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..

Sok szeretettel hívunk és várunk Nagy Balázs nevében, Csaba t.