Bővebben: LobogásA lobogás, ne csak fellángolás legyen!
Csippetnyi falat a mai napra.
Dél-Erdélyben is hadd lobogjon!
Önállóságunk Isten akarata szerint...
- hűség a Szülőföldhöz, hogy ne csak térkép és turista látványosság legyen
- családközpontusság Isten és az Anyaszentegyház törvényei szerint

Bonaventura testvér

Bővebben: Most segíts meg, Mária, ó irgalmas SzűzanyaEgy édesapa kérésére én is kérlek imádkozzunk egy hatéves Klára nevű lányért, kórházban ápolják, jelenleg kómában van....
Ma a gyermekeinkkel érte ajánlom fel a szentmisét, Szárhegyen 12.00 órától az otthonunkban!
Imádságos szeretettel,
Csaba t. 
Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya. 
Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad. 
Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. 
Hő imáit gyermekidnek, nem, Te soha nem veted meg. 
Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy. 
Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya. 

Bővebben: Pio atya reggeli imája a SzűzanyáhozÓ Mária, a megtestesült Igének Szülője,
És a mi legédesebb Anyánk!
Itt vagyunk lábaid előtt,
Mialatt felvirrad egy új nap,
Egy új nagy ajándéka Istennek.
Kezeidbe és szívedbe helyezzük egész valónkat,
Bennünk minden a Tied legyen:
Értelmünk és akaratunk, testünk és lelkünk.
Alakíts bennünk anyai szereteteddel egy új életet,
A Te Jézusod életét.
Ó Mennyek Királynője,
A legkisebb értékű cselekedeteinket is
Támogasd a Te anyai sugallataiddal,
Add, hogy a szent és szeplőtelen áldozatnál
Minden és mindegyik tiszta,
És Istennek tetsző legyen!
Ó Jóságos Anya, tégy minket szentekké,
Amint ezt tőlünk Jézus elvárja,
És a Te Szíved vágyakozva folytonosan kéri!
Ámen.

Bővebben: Bűnbánati napra hív a SzentatyaOktóber 27-re, péntekre böjti, ima- és bűnbánati napot hirdetett a világ békéjéért.
A Szentatya felhívásai az általános kihallgatás végén:
Gondolatban ma is Izrael és Palesztina felé fordulunk. Az áldozatok száma egyre nő, és kétségbeejtő a helyzet Gázában. Kérem, tegyünk meg mindent a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében!
Aggasztó a konfliktus lehetséges kiszélesedése, miközben már megannyi háborús front nyílt a világban.
Hallgassanak a fegyverek! Halljuk meg, hogy a népek, az emberek, a gyermekek békéért kiáltanak!
Testvéreim, a háború nem old meg semmilyen problémát, csak halált és pusztulást hoz, növeli a gyűlöletet és megtöbbszörözi a bosszút. A háború keresztülhúzza a jövőt.
Kérem a hívőket, hogy ebben a konfliktusban csak egy oldalra álljanak: a béke oldalára; de ne csak szavakkal, hanem imával, teljes odaadással.
Ezt szem előtt tartva október 27-re, péntekre böjti és imanapot, bűnbánati napot hirdetek, és kérem, hogy csatlakozzanak hozzá – ahogy azt jónak látják – a különböző keresztény felekezetekhez tartozó testvérek és nővérek, más vallások tagjai és mindazok, akiknek szívügyük a béke a világban.
Este hattól egy órán át a békéért, a világ békéjéért fogunk imádkozni bűnbánó lélekkel a Szent Péter-bazilikában. Kérem az összes részegyházat, hogy vegyenek részt benne hasonló kezdeményezésekkel, Isten egész népének bevonásával.

 

Bővebben: Örömre születtünk!Legújabb könyvemet a boldogságot kereső ember kezében szeretném tenni!! Mi nem vagyunk fakírok, Jézus azt akarja, hogy az Ő öröme a mi örömük legyen és hogy így örömünk teljes legyen! (Jn 15,9) 
A gombászó embernek megmutatjuk a jó, ehető finom gombákat, de azokat is, melyek mérgezőek, betegséget, halált okoznak!! E könyvben Csák Annával, a beszélgető társammal, számba vettük azokat a Teremtőnk által számunkra felkínált tiszta örömöket, melyek életet adnak, de azokat is, melyek megsebeznek, pusztulásunkat okozzák.  
Jó olvasást kívánok
Csaba t. 

Bővebben: Mi mindíg búcsuzunkMondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, –
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.
Reményik Sándor