A békeszerető Szent Ferenc is elindult – igaz, fegyver nélkül, üres kézzel –, hogy megtérítse Szaladin szultánt.

A szultán nagy tüzet rakatott és azt mondta neki, ha a parázson keresztül odamegy hozzá, akkor elbeszélget vele. Ő átment az izzó zsarátnokon, és ennek következtében mai napig a Szentföldön a legtöbb kegyhely őrzését, gondozását a ferencesekre bízták a mohamedánok.

A „lovagokhoz”, a nemes eszméket valló emberekhez minden időkben szerencselovagok is társulnak – sajnos, ez történik minden felkelésben.

A vallásháborúkban, a '48-as forradalomban, '56-ban is odacsapódtak az igaz ügyért küzdők közé olyanok is, akik méltatlanok lettek, visszaéltek az ilyen állapotok során kialakuló káosszal, kiszolgáltatottsággal, szabadjára engedték a bennük feszülő erőszakot, raboltak és fosztogattak – sajnos, ez is igaz.

Az Egyházi hatalommal összefonódott világi hatalomban is sokan kihasználták a belső zavargások miatt kialakult kaotikus helyzetet, és az inkvizíció által megtorolták korábbi valós vagy vélt sérelmeiket, saját politikai és hatalmi érdekeiknek megfelelően ítéltek el, öltek meg embereket, például Jean DArcot, Szent Johannát. Hozzá kell tenni azt is, hogy az Egyház gyakran erőteljesen felemelte szavát a túlkapások ellen, egyes inkvizítorokat életfogytiglan börtönbe zártak.