"Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz." 

Lk 4,24

Jó látni a Szentírásban feltűnő, feltündöklő lányokat, asszonyokat! A dévai tömbház alatt lévő kis magánkápolnát, a szidoni Száreptában élő özvegyasszony tiszteletére kereszteltük. A próféta éhes, segítséget kér a szintén éhező, utolsó falat kenyér elfogyasztására készülő nőtől! Ennek az ismeretlen asszonynak döntenie kell a szeretet és a saját élete között! Ő is, akárcsak oly sok más nő a szeretet mellett dönt, ezáltal veszélybe sodorva saját életét! A szeretet szeretetet szül, az olajoskorsó nem apad el, a lisztes dézsa nem ürül ki, a gondviselő Isten csodája beragyogja a földet!   

E szép tavaszi napon a jóság, a nagylelkűség, az isteni gondviselésbe vetett bizalom kegyelmét kérem lány, asszony ismerőseim számára. Tudjanak - akár a saját érdekük ellen is - a jóságos szeretet mellett dönteni irgalmas szívvel!

18.00 szentmise - Mint minden értékes kincset, a templomban bemutatott áldozatot is fel lehet ajánlani szeretettel ajándékként testvéreink számára! A mai szentmisénket, mint napunk fénypontját, a lányokért, az asszonyokért ajánljuk fel tiszteletünk, szeretetünk jeleként!

20.00 Rózsafüzér: Az elmélkedő, csendes rózsafüzér mondást, nem csak a magányos, idős híveinek ajánlja az egyház, hanem a vibráló, kapkodó mai világban élő embereknek is. Egy zajos nap után, esténként jó elcsendesedni, és egy - egy szentírási kép fényénél az elmúlt 24 órát visszapergetni, a hibákért, bűnökért bocsánatot kérni, a jó, szép, értékes percekért hálát adni, az önző, mohó vágyainkat nyugalomra inteni! Bizalommal vegyük kezünkbe a rózsafüzért!

21.00 Esti beszélgetés: Ma egy vajdasági hölgy azt szeretné, hogy a  vegyesházasságról beszéljünk: Dicsértessék a Jézus Krisztus, szeretettel és hálával köszöntöm Csaba testvért és munkatársait! Olyan jó hogy akármikor ha kedvem szottyan hozzá,ott lehetek veletek! Hogy kérdésemet feltehessem, le kell írnom röviden "történetemet". Vajdaságban élek, szüleim kis földművesek voltak ,az édesapám nagyon erőteljesen ragaszkodott e réteg íratlan törvényeihez. Hogy érzékeltessem mennyire pattanásig feszült a húr amikor elkezdett nekem udvarolni egy olyan fiú,akinek az édesanyja magyar, az édesapja pedig szerb volt, talán megbocsát holta után ha a vaskalapos jelzőt használom! Rengeteget kínlódtunk mindannyian, anyám simított, a barátom megbántottan vergődött, apám keménysége dacára napokig bujdosva sírt. Én meg tanácstalanul álltam, végső elkeseredettségemben egy alkalommal beültem a templomba és vártam a választ Istentől. Megkaptam! Világos lett előttem, nem szabad menekülnöm, keresztek sokaságát láttam magam előtt amit majd cipelnem kell ezzel a választással, de nem utasíthatok vissza egy fiút csak azért mert oda született ahová! Abban az órában azt éreztem, az életfeladatom ezt a fiút, és majd a gyermekeinket a jó Istenhez vezetni, mivel a fiú családja olyan volt, hogy a vallás gyakorlása kimerült az ünnepi ételek fogyasztásában. A fiút pravoszláv templomban megkeresztelték titokban egykor, mivel az apukája párttag volt. Megesküdtünk tehát a katolikus templomban, apukám lassan teljesen lenyugodott, elfogadta a vejét, a veje is tudott élni a sebzettségével, csak néha rossz napokon nyílt kicsit fel a régi seb. Most 23 év házasság után még mindig egyedül járok a szentmisére, ami sokszor elkeserít, de a férjem azt mondja míg én misén vagyok ő a szabadban, horgászás közben dicséri az Urat. A fiaink az én kérésemre végighallgatták a plébániai hitoktatást (ami nem volt könnyű számukra mert barátok "szívatták"őket,mivel az iskolában szerb tagozatra jártak és így kakukktojások voltak éveken keresztül köztük), felvették a szentségeket és ezzel befejezték a vallásgyakorlást! És én csak továbbra is reménykedem! Reménykedem hogy mégsem volt hiába az eddigi összes erőfeszítést és valamikor majd pontosan tudni fogom, hogy találkozni fognak a fiúk a Jó Istennel, úgy igazából, és akkor tudni fogom hogy nem éltem hiába! Csaba testvér szerint csináltam e valamit rosszul? És hogyan csináljam tovább? Erőltessem masszírozzam őket,vagy marad a csendes kitartó ima mindhalálig? Üdvözlettel Anonim

Szeretettel, 

Csaba t.

2021. március 8