Az ukrajnai eseményeket látva, sokan kérdezik, hogy mi keresztények mit kellene tegyünk az áldott békéért! Érdemes elolvasni Nagy Szent Teréz alábbi írását! Ő az akkori polgárháborút látva döntött úgy, hogy ott ahol él, állapotbeli kötelezettségeit komolyan vállalja, szentül megéli!! Gondolom, hogy a lelki kényelembe süppedt XXI századra ezt az utat benőtte a bozót, de azért járható a Nagy Szent Teréz által mutatott keskeny, meredek ösvény, amely az égbe vezet!!

Ma hajnalban indultunk Budapestről vonattal, aztán gyalog folytattuk Szentkutra, ahol egy szép szabadtéri szentmisén vettünk részt! Minden napra találjunk valami szépet, szentet, jót, amit testvéreinkért szeretetből vállalhatunk, minden szeretet morzsa a világunkat szebbé, tisztábbá, szentebbé teszi! Induljunk el a szeretetből vállalt imádság, az önmegtagadás útján, munkánkat becsülettel végezve, kérjük megváltóktól az áldott békét Ukrajnában élő népek, nemzetek számára!  

Bizalommal, 

Csaba t. 

2022. május 1.

Ezidőtájt hallottam Franciaország bajairól, s arról, hogy mily rettenetes pusztítást okoznak benne a lutheránusok, s hogy mennyire terjed ez a szerencsétlen felekezet. Emiatt sokat szenvedtem és sokat sírtam az Úr színe előtt, és – mintha csak nekem is lehetne beleszólásom ebbe a dologba – könyörögtem Neki, szüntesse meg ezt a nagy csapást. Úgy éreztem, hogy kész volnék ezerszer odaadni életemet egyetlen egy lélekért is, amely ott vesztébe rohan. Mivel pedig beláttam, hogy mint nő – s hozzá ilyen hitvány nő – nem vagyok képes az Úr szolgálatában megvalósítani azt, amit szeretnék; s mivel az volt az egyetlen gondom – és most is az – hogy ha már oly sok az Úrnak az ellensége és oly kevés a jóbarátja, legalább az a kevés legyen igazán jó: elhatároztam, hogy megteszem azt a csekélységet, ami tőlem telik, tudniillik, hogy a legtökéletesebb módon követem az evangéliumi tanácsokat és ugyanígy megtartatom azokat e kolostor csekély számú lakóival is. 

Isten végtelen jóságába vetettem tehát bizalmamat, mert tudtam, hogy Ő sohasem hagyja el azokat, akik Érte mindent elhagynak.

Mivel pedig társnőim olyan jók voltak, amilyeneknek leghőbb vágyaimban képzeltem őket, arra számítottam, hogy az ő erényeik mellett az én hibáim nem érvényesülnek majd, s hogy így sikerül valami keveset az Úr kedvére tennem. Reméltem, hogy ha mindnyájan buzgón imádkozunk az Egyház védelmezőiért, a hitszónokért és hittudósokért, akik az ő zászlaja alatt harcolnak: annyira amennyire mégis csak segítségére leszünk ennek az én jó Uramnak.