A bűnbánat, a bűnbocsánat, melyet megtérésnek is nevezünk, igazából az istengyermeki szabad, boldog, örömteli életbe vezet vissza, amelyet Jézus Krisztus, a Megváltónk ajándékoz nekünk. Ha rádöbbenünk, hogy mennyi fájdalmat okoztunk és milyen veszélybe sodortuk magunkat, szeretteinket, környezetünket a bűneinkkel, akkor két irányba indulhatunk el.

Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.

Itt megtalálható teljes egészében ez a fejezet

Boldogságos Ferenc ekkor maga elé gyűjtötte valamennyiüket, és miután sokat beszélt nekik az Isten országáról, a világ megvetéséről, a tulajdon akarat megtagadásáról és a test igába fogásáról, kettesével szétküldötte őket a világ négy tája felé. „Menjetek, kedveseim –mondotta nekik –, ketten-ketten a világ különböző tájai felé, és hirdessétek az embereknek a békét és a bűnbánatot a bűnök bocsánatára!"

Jézus Krisztus példájára Szent Ferenc is küldi a társait, - maga is útra kel - hogy felkeressék az embereket. Ferenc két hirdetendő nagy témát fogalmaz meg. Egyfelől az áldott békéről kell beszéljenek a ferencesek, másfelől a bűnbánatot és a bűnök bocsánatát kell hirdessék. Úgy gondolom, hogy nagyon aktuális ma is mind a két Ferenc által megfogalmazott üzenet! A napokban szóltunk a békéről, most a béke egyik előfeltételéről, a bűnbánatról, a bűnök bocsánatáról szeretnék szólni.

A maréknyi porból született ember esendő, sajnos tudva és akarva nagyon mély sebet tudunk okozni magunknak, de a környezetünkben élőknek is. Gondolattal, szóval, cselekedettel, mulasztással az ember nem csak magát, családját, de a társadalmat, sőt a teremtett világot is megtudja súlyosan sebezni. Több mint hatezer gyermeket fogadtam be, legtöbbjük családi hátterét ismerem. Nagy szomorúsággal  mondom, hogy a gyermekeket nem az árvíz vagy a földrengés, de nem is a háború sodorta otthonainkba, hanem egyik vagy másik, sokszor mindkét szülő, vagy akár a nagyszülők mulasztása, bűne. 

Biztos vagyok benne, ha őszinte bűnbánatot tartanánk, ha kiengesztelődnénk Teremtőnkkel és egymással, akkor bizalommal nézhetnénk a jövőbe. Azt is teljes meggyőződéssel mondhatjuk, ha a hátralévő életünkben megtartanánk Isten parancsait, akkor szépen lassan minden rendbe jönne, a krízisek elmaradnának mögöttünk és a társadalmunk szépen felvirágozna. Igaza van az apostolnak, amikor figyelmeztet: "Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el." Péter I. lev 5,8 A ma embere önmagát állította mindennek mércéjévé, döntő bírójává és el sem tudja képzelni, hogy vágyai, indulatai, félelmei által igazából, mind a halász a zsákmányát úgy akasztja horgára őt is a gonosz lélek. A diábolosz pusztítani, ölni akar, Isten gyönyörű világát szeretné megsebzeni, széttaposni. Milyen elvetemült szülő lenne az, aki nem figyelmezteti gyermekét, hogy a házban, melyben tartózkodik, ott vadászik egy mérges kígyó, mely kiolthatja az életét. Anyánk az Egyház hangosan kiáltozva ezért kell a figyelmünket felhívja arra, hogy a házban, a városban ahol élünk, szabadon koszál egy olyan hatalom, mely nem csak a földi létünket, de az örök életünket is el tudja pusztítani. Igen a Szentírás világosan beszél: "félve-remegve munkáljátok üdvösségeteket.." Filippi levél, 2,12

A bűnbánat, a bűnbocsánat, melyet megtérésnek is nevezünk, igazából az istengyermeki szabad, boldog, örömteli életbe vezet vissza, amelyet Jézus Krisztus, a Megváltónk ajándékoz nekünk. Ha rádöbbenünk, hogy mennyi fájdalmat okoztunk és milyen veszélybe sodortuk magunkat, szeretteinket, környezetünket a bűneinkkel, akkor két irányba indulhatunk el. Egyfelől Mária Magdolna példájára bűnbánatot tarthatunk és Istennel, egymással kiengesztelődve áldássá válhat az életünk. Mária Magdolnát, az apostolok apostolának nevezi az egyház, és nagy tisztelettel szentté avatta, oltárokat, templomokat állít emlékére. A másik út Júdás útja, aki nem tud bűnbánatot tartani, nem keresi fel Jézust sírva, bocsánatot kérve, hanem önmagával szembefordulva, saját magát ítéli halálra. Hiszem, hogy Jézus Krisztus újból barátjának nevezte volna Júdást, ha alázattal bűnét megvalva bocsánatot kér és akkor ma számára, a bűnbánatban újrakezdő apostol tiszteletére, oltárokat állítanánk. 

Mind felnőtt emberek ne áltassuk magunkat azzal, hogy mi ártatlanok vagyunk és mindenért, mindig valaki más a felelős. Szent János apostol szavait elmélkedjük végezetül át és tartsunk bűnbánatot: "Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk. Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is." 1Jn 1,8-2,2– 

Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre,

Csaba t.

Kép: Ukrajnában egy elesett katona sirjánál  imádkozom.