Ezek után látomásom volt, és íme, ajtó nyílt meg az égben, és az előbbi hang, amelyet mint harsonát hallottam velem beszélni, így szólt: »Jöjj fel ide, és megmutatom neked azt, aminek ezek után történnie kell!« Azonnal elragadtatásba estem a Lélekben, és íme, trón volt elhelyezve az égben, és a trónon ült valaki.
Az ott ülő hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; szivárvány volt a trón körül, hasonló a smaragd színéhez. A trón körül huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. A trónból villámok, zúgás és mennydörgések törtek elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. A trón előtt mintegy üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a trón közepén, és a trón körül négy élőlény, elöl és hátul tele szemekkel. Az első élőlény oroszlánhoz volt hasonló, a második élőlény bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek emberéhez hasonló arca volt, és a negyedik élőlény repülő sashoz hasonlított. A négy élőlény mindegyikének hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: »Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő!« Mikor ezek az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, imádta az örökkön-örökké élőt, letette koronáját a trón előtt, és így szólt: »Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!«
Jel 4, 1-11
A tízparancsolat, Isten használati utasítása az ember számára a földi élethez! Ha örömben, baleset nélkül, eredményesen szeretnénk az életünket élni, akkor vegyük komolyan a boldogságra vezető isteni parancsokat! A tíz közül, Isten első parancsa: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Mennyei Atyánk ismer, Ő teremtett, tudja, hogy mi az ami boldoggá, teljessé teszi az életünket és ez nem más mint az, ha Istenünket lángoló szeretettel imádjuk. A jelenések szerzőjének megadatott, hogy bepillantson a mennyei örömteli dicsőségbe, ahol a szentek, az angyalok boldogan imádják Istenüket: »Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!«
Földi életünk legfőbb célja Istent lángoló szeretettel imádni, felismert szent akaratát maradéktalanul és örömmel teljesíteni, mert csak így leszünk képesek Teremtőnkkel szeretetben egyesülni. Lelkünk mélyén mindannyian a végtelen szépség, a végtelen jóság, a végtelen bölcsesség társaságára, barátságára vágyunk. Hisz minden igazi érték és kincs amit e földön láthatunk, csodálunk, az nem más mint Isten önmagából adott drága ajándéka! Az amit mi látunk a legszebb teremtményben, vagy felismerünk a legbölcsebb elmében, az csak vizfénye az igazi ragyogásnak, a teremtő Istennek. Ezért mi a szépség, a jóság, az igazság, a szentség forrását kell keressük, és lángoló szeretettel ott, benne kell otthonra találjunk. Ez a negyven nap erről szól! Lángoljon fel szívünkben Teremtőnk iránt a mindent elsöprő végtelen szeretet.
Csaba t.
Kép: Gyulafehérvár székesegyházának az oltáránál. Földi szemeinkkel, csak a Oltáriszentségben jelenlévő Istent imádhatom.