"Azt mondta ezután az Úr Mózesnek és Áronnak: »Ez a Pászkára vonatkozó előírás. Semmiféle idegen lakos nem ehet belőle. Minden vásárolt rabszolgát körül kell metélni, akkor ehet belőle. Jövevény és napszámos nem ehet belőle. Egy házban kell megenni: ne vigyetek ki a húsából, és ne törjétek szét csontjait. Izrael fiainak egész közössége készítse el azt!

Ha valamely idegen közétek akar telepedni, és Pászkát akar készíteni az Úrnak, előbb metélkedjék körül nála mindenki, aki férfi, akkor annak rendje s módja szerint megülheti. Olyan lesz, mint a földetek szülötte. Aki azonban nem metélkedik körül, nem ehet belőle. Ugyanaz legyen a törvénye a föld szülöttjének és a közöttetek tartózkodó idegennek!« – Úgy is tett Izrael valamennyi fia, amint az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak. Ugyanezen a napon kivezette tehát az Úr Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.........Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Nekem szentelj minden elsőszülöttet, amely méhet nyit Izrael fiainál, akár ember, akár állat, mert az enyém valamennyi!« Mózes erre azt mondta a népnek: »Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki az Úr onnan titeket, és ne egyetek kovászos kenyeret! Ezen a napon vonultok ki, abíb (azaz az új kalász) havában. Ezért ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, arra a tejjel-mézzel folyó földre, végezd el ezt a szent szolgálatot ebben a hónapban!

Hét napon át kovásztalant egyél, és a hetedik nap az Úr ünnepe legyen! Kovásztalant egyetek hét napon át, ne lehessen látni semmiféle kovászosat se nálad, se egész határodban! Fiadnak pedig mondd majd el ezen a napon, hogy ‘amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velem, amikor kijöttem Egyiptomból.’ Legyen mindez jelként a kezeden és emlékeztetőül a szemed előtt, hogy mindig az Úr törvénye legyen a szádban, mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból! Tartsd meg tehát ezt a szertartást a megszabott időben, esztendőről esztendőre.* Kiv 12,43

Csaba testvér elmélkedése:

A választott nép hosszú évszázadig élt Egyiptom földjén, ahol otthonuk van, mindenkinek külön-külön háza, állatokat tartanak amelyet ők maguk levághatnak, elkészíthetik, sőt még rabszolgákat is vásárolnak, és most mégis mindent hátrahagyva indulnak a pusztába. Miért hagyja ott valaki a konszolidált világát és indul neki az ismeretlen "semmibe"?

Isten parancsa, a szabadság utáni vágy - amelyet maga a Teremtőnk írt a szívünkbe - mozgatja a választott népet. Ha magunkba nézünk, akkor bátran mondhatjuk, hogy minket is ez a szabadság utáni vágy űz, mozgat és dönti le körülöttünk lévő falakat. Egy békés, nyugodt világot is melyben biztonságban, jólétben él az ember, képes a szabadság utáni vágy gyökerestől felforgatni. Gyönyörű, titokzatos ajándéka az Istennek, - a szabad akarat, - amely mérlegel, döntést hoz és talpra állít, hogy útra keljünk reményteli, mesés földek felé, a Szabadságba, a tejjel, mézzel folyó Kánaánba.

A szabadság utáni vágy erősebb mint a biztonságos, nyugodt, békés élet mindennapjai megszokása, ezért képes széttépni évtizedes - lám a zsidó népnél évszázados - kapcsolatokat, még akkor is, ha e döntésnek az ára hatalmas, mindenki számára fájdalmas. Itt álljunk meg és gondolkodjunk el azon, hogy mit jelent számunkra a szabadság? Mennyire vagyunk szabadok? Szabadságunkat mi és ki korlátozza? Mit teszek azért, hogy szabadon, békében, istengyermeki örömben élhessem az életemet?

A szabadságunkat mi korlátozza? Az enyémet a saját emberi gyengeségeim, hibáim, bűneim. 33 év alatt közel hatezer gyereket fogadtunk be a Szent Ferenc Alapítvány otthonaiba. Sok-sok gyermek sorsát ismerem és azt láttam, hogy a gyerekeket nem az árvíz, földrengés, háború sodorta el a családoktól, hanem ugyanaz amivel mindannyian küzdünk, az emberi gyengeség, gyarlóság, bűnre hajló természet. Nekünk itt Erdélyben nincs bajunk az egyiptomiakkal vagy a románokkal, de még Brüsszellel vagy Moszkával sem. Istennek legyen hála munka van bőségesen, lehet dolgozni és becsületes munkából meg is lehet élni. Biztos vagyok benne, ha betartanánk a tízparancsolatot, a gyermekvédelmi otthonaink nagy részét be lehetne zárni. Nekünk az igazi szabadságunkért a bennünk lévő rosszra való hajlamot kell legyőznünk, ezért mi a bűnös szokásainkat, követelőző tisztátalan vágyainkat, másokat eltaposó hatalmi törekvéseinket kell kiírtanunk önmagunkból....

Vegyük komolyan ezt a lelkigyakorlatot, végezzük el a szentgyónásunkat, és egyelőre Húsvét szent ünnepéig próbáljuk meg istengyermeki szabad, kegyelmi életünket élni. Akkor vagy szabad, ha szabadon képes vagy megtenni annak az akaratát akit legjobban szeretsz. Számomra Krisztus az ígéret földje, az igazi szabadság, a vele való találkozás. 

Szeretettel, 

Csaba t.

2025 február 6.