"Miután a fáraó végre elengedte a népet, Isten nem a filiszteusok földje felé vivő úton vezette őket, bár az a rövidebb – azt gondolta ugyanis, hogy a nép megbánja a dolgot, amikor látja, hogy háború támad ellene, és visszatér Egyiptomba –, hanem kerülővel, a pusztai úton, a Vörös tenger felé vitte őket. Felfegyverkezve vonultak ki Izrael fiai Egyiptom földjéről.

Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: »Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!« Elindultak tehát Szukkótból, és Etámban, a puszta legszélső határán vertek tábort. Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton. A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop. ...... Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: »Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?« Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét, vett hatszáz válogatott harci szekeret, és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett. Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki. Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő táborban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harciszekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben." Kiv 13,17

Csaba testvér elmélkedése: 

Forrnak az indulatok, előkerülnek a fegyverek, a harci paripák, indul a hadsereg! Sajnos világunkban lassan több pénzt költenek az államok fegyverre, katonára, mint a tanügyre vagy az egészségügyre....  Gondolom, hogy ott, akkor Egyiptomban, de ma is sokan, nagyon sokan imádkoznak az áldott békéért! És még sincs béke? Miért feszültek Egyiptomban, de a mai világban is egymásnak csatatereken az emberek? És mikor lesz béke? 

Mi keresztények azt mondjuk, hogy Isten akaratának az elfogadása és követése hozhat békét e földre. Istennek van egy szent akarata, Ő e földet mindannyiunknak adta, és a föld gyomrába, e nagy tarisznyába elhelyezett javakat minden idők és minden földrészen élő  gyermekeinek szánta. Mi mindannyian az Ő gyermekei vagyunk. Mi is rendet rakunk a gyermekeink között ha egymást bántsák, és ha nem osszák el testvériesen az ajándékokat. A mi dolgunk az, hogy külön - külön is, de akár együtt is - ez a demokrácia lényege - keressük Isten szent akaratát. A döntés előtt forduljunk Alkotónkhoz és kérdezzük meg a parancsainak fényében, hogy konkrétan itt és most mi az akarata? Addig nem lesz béke, amíg mindannyian külön - külön is, de együtt is nem fogadjuk el Isten velünk kapcsolatos tervét! Addig sajnos háborúkban akarjuk egymásra erőltetni a magunk igazát. Isten végtelen türelemmel, a fáraónak tíz csapással "alátámasztva" mondta el az Ő választott népével kapcsolatos szent akaratát. Az egyiptomiak bár sokszor igent mondtak, mégis saját érdekeiket Isten akarata felé helyezik, és a háború mellett döntenek! Sajnos az ami a nagypolitikában van, az van kicsiben a helyi közösségekben, a családjainkban is! Isten boldoggá akarja tenni a férjedet, a családodat, embertársaidat általad, ez az Ő szent akarata, és tégedet is általuk akar kibontakoztatni, megáldani, boldoggá tenni. A testvéri szeretet, jóakarat hozhat békét e földre, másképpen mindannyian háborúban pusztulunk el. 

Keressem, és ha megtaláltam  alázattal hajoljak meg teremtő Istenem szent akarata előtt, Ő a nagy Király!  Isten szeretet parancsa vezesse lépteinket, 

Csaba t.  

Kép: Krisztus előtt tiszteleg Erik testvér, rendünk nevében,  a Csíksomlyói templomban.

2025. február 7.