"Aztán megkérdezték tőle: „Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsendesedjék?” Mert a tenger még mindig zúgott és háborgott. Azt felelte nekik: „Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger. Tudom ugyanis, hogy miattam tört rátok ez a hatalmas vihar.” 

Jn 1,11

Jónás józanul gondolkodik. Minek mennék óda, Ninive egy nagyváros, úgysem fognak megtérni, amúgy is az ott lakok a mi népünk ellenségei. Kinek hiányzik egy ilyen munka, ki fognak röhögni, inkább irány Tarsus! Egyszóval Jónás - kezdetben - képtelen felemelkedni a csodák világába, Istenhez! 

A boldogságos Szűzanya Názáretben nem okoskodik, ő sem kap egy életre szóló használati utasítást az angyaltól, egyszerűen megfogan a kis Jézus, és elkezdődik a megváltás nagy műve! Egymásból bomlanak az események, nincs egy pontos menetrend, Mária az útnak csak az elejét látja, a Szentlélek egészen biztos folyamatosan jelen van a Szentcsalád életében, de Mária vakon repül. Gondolom, hogy ott Názáretben Mária semmit sem tudott Betlehemről, Egyiptomról, nem beszélve az Efezusi évekről és ez így van jól!

Isten az Ő szent akaratát nem egyszer s mindenkorra mondja ki, hanem folyamatosan, lépésről - lépésre vezet minket! Nem elég Istenre figyelve bevenni szépen az első kanyart, mert újból és újból jönnek az új kihívások, feladatok, nehézségek, és nekünk Istenre figyelve újból döntenünk kell. 

Szent Ferenc 1223-ban jön haza a Szentföldről, bejárta a csatatereket, a katonai táborokat, és a szent helyeket. Mennyi nyomort, szenvedést, hiteles szent helyet, szent embereket és bűnösöket láthatott ezen az úton?  Ezekkel az erős élményekkel, szenvedve, betegen érkezik haza szülőföldjére.  Európában már ötezer ferences szerzetes van, épülnek a kolostorok, a templomok, az iskolák.... Óriási a kontraszt aközött, amit Isten annak idején tőle kért, és ami most a szeme elé tárul. Érvel, beszél, vitázik! Majd visszavonul egy barlangba és megírja az egyszerű ferences szegénység szellemében a regulát. Engedélyt kér és megszervezi Grecsóban egy istálóban a maga betlehemi szentmiséjét, jászollal, állatokkal, evangéliumi hiteles egyszerűségben. Láthatóvá akarja tenni az általa felismert gyönyörű evangéliumi utat! Sokan úgy érzik, hogy Ferenc a kibontakozás kerékkötője, kemény viták vannak és végül lemond az általa létrehozott rend vezetéséről. 

1224-ben Visszavonul Grecsóba! Keresi Isten akaratát!? Válasz helyett megkapja Krisztus titokzatos sebhelyeit a testébe. Ő maga sem érti, hogy mi történik vele, hisz ő az emberiség első stigmatizáltja. Bár ma sem tudjuk megmagyarázni ezt a jelenséget, de azóta több száz hasonló esetet irtak le, vannak kik e témából doktoráltak. Ferenc a sebhelyeket rejtegeti, sokan úgy gondolják, hogy talán ő maga okozta ezeket. A fájdalom és az öröm amit Istentől kért, ott kavarog benne.

Testben - lélekben összetörve érkezik Assisibe. Sokat mond, hogy a beteg, szenvedő ember San Damiánóban talál otthonra és nem a Porcinkulában a testvéreinél. Itt, a klarissza nővérek kolostorának a kertjében írja meg 800 évvel ezelőtt, a halála előtti évben a Naphimnuszt! Gyönyörű alkotás, nyoma sincs benne a sötétségnek, zavarnak, egy összetört, haldokló ember vergődésének. Ezt a költeményt Ferenc lelki végrendeletének tekintem, hisz a kiforrott lelki életét, egy élet bölcsességét tárja elénk művészi szinten! Világosan érződik, hogy elfogadja Isten akaratát azt, hogy Isten a rendjét más úton vezeti, mint amelyiken őt vezette. Nem csak elfogadja, hanem hosszú tusakodás után boldogan megadja magát Isten lépésről - lépésre a világot vezető szent akaratának. 

Valószínű, hogy Jónás is ezt tette, de nekünk is ez a dolgunk, nem szabad mereveknek, hajlíthatatlanoknak lenni. Ahogy a lány a tánc forgatagában lovagja erős karjaiba kapaszkodik bizalommal, mi is kapaszkodjunk Urunkba, Istenünkbe és hagyjuk, hogy Megváltónk vezessen az Ő szent akaratával. 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Naphimnusz park Déván

2025. március 14.